Szlovákiai Magyar Művelődési Intézet - Dunaszerdahely
Maďarský osvetový inštitút na Slovensku, n.o. | Hungarian Cultural Institute in Slovakia | Dunajská Streda
a CSEMADOK szakmai háttérintézménye

Az elcsalt menyecske (Kiment kiment a menyecske)

Az elcsalt menyecske (Kiment kiment a menyecske)


Kiment, kiment a menyecske,
Az erdőnek közepibe,
Az erdőnek közepibe,
Annak is a sűrőjébe.

Arra sétált a katona,
Megy a menyecskéhez csókra,
A menyecske visszafordul,
A katona felé hajol.

Kihúzza ja fényes kardját,
Levágja katona nyakát.
Felöltözött ruhájába,
Felült katona lovára.

Beugraszt a falujába,
Kérdez a bíró házára:
– Jónap Isten, bíró gazda.
– Adjonisten jó katona.

– Bíró gazda adjon szállást,
– Nem adhatok, jó katona.
Mert nincs nékem feleségem,
Nincsen ki vacsorát főzzön.

– Nem kell nékem jó vacsorád,
Tiszta íkes meleg szobád,
Beérem a magaméval,
Az én kanafász dunnámmal.

– Bíró gazda menjen boré,
Van énnékem költőpínzem,
Nígyszáz forint a zsebembe,
Az ötödik a nyeregbe.

Bíró gazda elment boré,
A katona levetkőzvén.
Kigombolja kis lajbiját,
Megszoptatja a kis fiát.

Haza ment a bíró gazda,
Dicsekedik a kis fia,
– Atyám, édes kedves atyám,
Ez volt az én édesanyám.

– Hallgass te kis fiú, hallgass,
Nem volt a te édesanyád.
Megösmerném járásárú,
Víkon karcsú derekárú.

– Ha jén aztat tudtam vóna,
Hogy ő a te ídesanyád,
Nem eresztettem vóna én
Tizenhatezer forintér.

Kategóriaének
MűfajFelnőttek népdalai / ballada
GyűjtőKodály Zoltán
MegyeBars
TelepülésBarslédec, Lédec [Ladice]
HozzászólásAZ ELCSALT MENYECSKE

A szakirodalom Európa-szerte elterjedt balladatörténetként tartja számon.
Vargyas Lajos szerint ez a ballada 15 nemzet hagyományában maradt fenn. /1/ A magyar változatok száma 74, ebből 60 Erdélyből és Moldvából származik. Tehát a IV. zenedialektus területéről. Magyarországi előfordulásai is többé-kevésbé lerövidült hiányos változatok. Nem az egyedüli ballada, amely a gyakori erdélyi előfordulásai mellett a Nyitra-vidéki magyar falvakban is ismeretes. Barslédecen Kodály Zoltán már 1907-ben feljegyezte. /2/ A támlapon Kodály kézírásával zárójelben ez olvasható: Ajgó Márton. (Az erdélyi változatok szereplői Molnár Anna és Ajgó Márton.)
A szlovákiai magyarság hagyományában csak két helyen találtuk meg. A Nyitra-vidéki Barslédecen (Ladice) és az Érsekújvár melletti Kürtön (Strekov). A Barslédecen 1969-ben rögzített két változat dallamában majdnem azonos az 1907-ben Kodály által rögzített balladával, de szövegében már csonkult. A 11 strófa 7 strófára rövidült. Az 1969-es változatban a ballada első része két versszakba tömörült. Ezáltal a csábítás, a fa alatti „fejben keresés”, a női holttestek megpillantásának motívuma teljesen hiányzik. Ugyanakkor előtérbe kerül a hazatérés, tehát éppen az a rész, ami a nyugati balladákból hiányzik – jegyzi meg Vargyas Lajos. A terjedelmesebb erdélyi változatok addig a részig egyeznek az európai balladák változataival, hogy az elcsalt menyecske csellel megöli a csábítóját. „Innen a magyar balladákban új, terjedelmes szakasz kezdődik a hazatérés és a kiengesztelődés. Ezt már teljes egészében a mi népünk adta hozzá.” /3/
Valószínűleg szélesebben elterjedt ballada lehetett nálunk is. Bizonyítja ezt a kürti előfordulása, amely egy gyermekjáték-sorozatba beépülve maradt fenn. A nyolcszótagú izometrikus sorokból álló szöveget egy közismert dallamra éne-kelték a kürti asszonyok. (Elesett a lúd a jégen...) /4/ Addig, amíg a barslédeci változatokból hiányzik a fejbenkeresés motívuma, a kürti változatban jelen van: Arra ment egy jó katona, / – Ülj le mellém jó katona, / Tekingessél a szemembe, / Keress egyet a fejembe. // Talált egyet a fejébe, / Elszunnyadott az ölébe. / Kihúzta az éles kardját, / Levágta katona nyakát. // Bíró uram, bíró uram, / Szép jó estét, bíró uram, / Él-e még a kicsi fiam? / Él-e még a kicsi fiam? // Csak még egyszer megláthatnám, / Csak mégegyszer szoptathatnám. / Kigombolta kislajbiját, / Megyszoptatta kicsi fiát. //
Érdemes megjegyezni, hogy több különböző székely népballada motívuma a Nyitra-vidéki balladákban is előfordul. Balladánk székelyföldi változataiban, mint a Molnár Annában, a csalogatás módja rokon a bédi „Vén ember” balladájában lévővel: Elment, elment Szép Ilona, / Réz kannákkal ivókútra, / Utána ment a vín ember: / Adjá vizet Szíp Ilona. / Nyújtja, nyújtja a rézkannát, / Kíszebb fogja fehír karját... / Viszi, viszi hegyen-völgyön, tövisbokron, / Megál, megál te vín ember! / Tövis akadt a lábomba. / Maj megálunk Szíp Ilona, / Maj megálunk nyestemfánál. / Ott van nekem kilenc váram, / Tizedikbe tíged zárlak./
A barslédeci változatok dallama a kvintről enyhén ereszkedő, mixolíd dallam. Az 1907-ben Kodály által lejegyzett dallam 5 (3) 2 kadenciájú, az 1969-es hangfelvétel kadenciája 5 (5) 2, némileg módosult.

JEGZYETEK

/1/ Vargyas Lajos: A magyar népballada és Európa, Budapest, 1976., II. 54
/2/ Kodály-Rend 816. Fon. 194 c)
/3/ Csanádi–Vargyas: Röpülj páva, röpülj, Bratislava, 1954., 441. o.
/4/ Vargyas Lajos: A magyar népballada és Európa, Budapest,. 1976., 50. o., 3. sz. dallam
Gyűjtés éve1907
Leltári számGYIA_022_007-c
Forrásinformációk
CímCsináltassunk hírharangot
AlcímNyitra-vidéki népballadák
Szerző/szerkesztőÁg Tibor
Sorozati adatokGyurcsó István Alapítvány Könyvek 22.
KiadóCsemadok Dunaszerdahelyi Területi Választmánya
Kiadás éve2001
Rövid URL
ID55323
Módosítás dátuma2014. április 1.

Hibát talált?

Üzenőfal