Túl a Tiszán, rezgő nyárfa tövébe,
Egy kislány ül Barna Jancsi ölébe.
Egyik nézi a Tiszán a habokat,
Másik nézi, égën a csillagokat.

Barna Jancsit arra kérte babája,
Édësanyját küldje a másvilágra.
Édësanyját kihítta a mezőrë,
Barna Jancsi nagy kést szúrt a szívébë.

Vérës lëtt a Barna Jancsi gatyája,
Majd kimossa, szeretőjë, babája.
– Mosd ki babám, ingëm, gatyám, fehérrë,
Holnap mëgyëk csëndbiztos úr elébë.

– Adjon Istën, csëndbiztos úr jó napot,
– Adjon Isten, édës fijam, mi bajod?
– Csëndbiztos úr, ëgy volna a kérésëm,
Egy kislányér az anyámat mëgöltëm.

– Barna Jancsi kár volt nékëd azt tënni,
Egy kislányér az anyádat mëgölni.
– Csëndbiztos úr, régën volt ellënségëm,
Az a kislány nëm lëhët feleségëm.

Túl a Tiszán, most faragják azt a fát,
Amellikrë Barna Jancsit akasztják.
Fújja a szél fehér ingét gatyáját,
Más öleli Barna Jancsi babáját.