A dánosi pusztának az aljába
1. A dánosi pusztánok az aljábo,
Állt ëgy csárdo ëgyedül ëgymagábo,
Szarvas István volt annak a gazdájo,
Oldalán volt felesége és lányo.
2. Péntek este kilëncre járt az óra,
Alvóra tért az asszony és Teruska,
Szarvas uram ëgyedül van magábo,
Hallja, tán jön még vendég a csárdábo.
3. Nem is soká kellët neki várnia,
Mer nemsoká jött egy cigány ármádia,
Italt kértek a cigányok szaporán,
Pedig vérre volt szomjas az a karaván.
4. Szarvas uram borér mënt a pincébe,
Eközben nagy sikoltás jött fülébe,
Sietve tért vissza ja lakásbo,
Feleségét már akkor halva látto.
5. Lejányo is szintén ki volt végezve,
Tejes kocsis ott hevert a söntésbe,
Szarvas uram midőn ezekët látto,
Bemenekült a hátulsó szobábo.
6. A vad banda gyorsan rohant utáno,
Az sëm használt, hogy az ajtót bëzárto,
Mert baltával azt is gyorsan felvágták,
Szarvas uram életét kioltották.
7. Mikor a négy élettel így végeztek,
Mindën értékes holmit összeszëdtek,
Mint aki jól végezte el a munkát,
Ráadásul felgyújtották a csárdát.
Hibát talált?
Üzenőfal