A dánosi pusztának az aljába
1. A dánosi pusztánok az aljábo,
Állt ëgy csárdo ëgyedül ëgymagábo,
Szarvas István volt annak a gazdájo,
Oldalán volt felesége és lányo.
2. Péntek este kilencre járt az óra,
Alvóra tért az asszony és Teruska,
Szarvas uram ëgyedül van magábo,
Várja, tán jön még vendég a csárdábo.
3. Nem is sokáig kellet neki várni,
Mert nemsoká jött egy cigány ármádi,
Italt kértek a cigányok szaporán,
Pedig vérre volt szomjas az a karaván.
4. Szarvas uramborért ment a pincébe,
E közbe nagy sikoltás jött fülébe,
Sijetve tért vissza ő a lakásbo,
Feleségét már akkor halva látto.
5. Lejánya is szintén ki volt végezve,
Tejes kocsis ott hevert a söntésbe,
Szarvas uram midőn ezeket látto,
Bemenekült a hátulsó szobábo.
6. A vad banda gyorsan rohant útáno,
Az sem használt, hogy az ajtót bezárto,
Mer’ baltával azt is gyorsan felvágták,
Szarvas uram életét kioltották.
7. Mikor a négy élettel így végeztek,
Minden értékes holmit összeszedtek,
Mint aki jól végezte jel munkáját,
Ráadásul felgyújtották a csárdát.
