Falas

Általában fiúk szokták játszani, tetszés szerinti számban. Valamely faltól kb. 30 centimétrre húznak egy vonalat, ettől 2-3 méterre egy vele párhuzamos másik vonalat. A játék eredetibb változatában – erre utal a falas név is – az első vonalat maga a fal alkotta, tehát a fal szükségszerű volt. Az újabb keletű változatban már nem feltétlenül szükséges, helyettesítheti az első vonal.

A gyerekek a 2. vonal elé állnak, s egyforma értékű pénzérméiket igyekeznek úgy előredobni, hogy az 1. vonalhoz minél közelebb kerüljenek. Akinek a dobás a legjobban sikerül, az az összes pénzt felszedi, tenyerében jól összerázza, majd feldobja. Mindazokat a pénzérméket, amelyek úgy esnek a földre, hogy fejrészük van fölfelé, ő nyeri. A maradék pénzzel ugyanezt elvégzi a dobásban második, majd harmadik stb. helyre került játékos is. Azok a játékosok, akiknek a pénzük egyforma távolságra volt a vonaltól, s így a dobás sorrendjében ugyanarra a helyre kerültek, a megszerzett helyen való elsőbbségért a megegyezés szerint vagy újra dobnak, vagy csak az egyikük dob, és a nyert pénzen egyenlő arányban megosztoznak.
A játékot a leírt módon tetszés szerinti ideig játsszák. Közben akinek elfogy a pénze, az kiesik a játékból.

Diószeg, 1970 / Kuki Tibor (15)

VÁLTOZATOK:

PÖCSÖZNI

A gyerekek a földre rajzolnak egy kb. 3 x 1,5 méter nagyságú téglalapot, s ennek egyik szélességvonala előtt felsorakozva egymás után elvégzik a pénzdobást. Céljuk az, hogy pénzérméjük a téglalap belső területén leesve minél közelébb kerüljön a szemben levő másik szélességvonalhoz. Egy-egy játékos egyszerre vagy egymás után több pénzérmét is dobhat, persze ez kockázattal jár. A rosszul dobott pénzeket (általában tízfilléresek) visszavenni vagy a dobást megismételni nem szabad. A játék további menetét a dobások elvégzése után kialakult sorrend határozza meg. A játék a főszövegben leírt módon folytatódik.

Alsóhatár, 1972 / Katona Gyula (11), Mézes Margit (11)

Névváltozatok:

PECSEZNI

Nádszeg, 1971 / Nagy Zita (15)

BÍDÁZNYI

Vágkirályfa, 1972 / Kovács Éva (16)