Zamaróczy Jenő

Trencsén, 1891. szeptember 7. – † Budapest, 1957. december 16. / gépészmérnök, iparszervezési szakember

Oklevelét 1913-ban a budapesti műegyetemen szerezte. Részt vett az I. világháborúban. 1920–1926 között a miskolci Magyar Acélsodrony, Drótművek és Kötélgyár (Deichsel-gyár) üzemvezető főmérnökeként főleg hőkezelési kérdésekkel foglalkozott. 1927-ben az USA nagy automobilgyáraiban a teljes cserélhetőség elvére épített precíziós autómotor-alkatrész tömeggyártási és műszaki szervezési feladataival és gyakorlati alkalmazásával foglalkozott. 1928-ban visszatért Budapestre és a Danuvia RT. üzemvezető főmérnöke lett. E munkakörben már az 1930-as évek elején (1932–1933) Magyarországon elsőként megvalósította az elemi műveletekre beosztott és kizárólag műveleti utasítások alapján vezetett és szervezett alkatrészgyártást, mely az illesztés mentes szerelést lehetővé tette. Rövidesen a Danuvia RT. műszaki, majd ügyvezető igazgatója, ill. helyettes vezérigazgatója lett. A II. világháborő után a Danuvia Rt.-t rövid idő alatt az országos gépi szerszámellátás központjává fejlesztette. 1951-től a Gépipari Tervező Intézet finommechanikai szakosztályának volt vezetője. 1954-től haláláig a Diósdi Gördülőcsapágygyárban működött.