* Eperjes, 1747. január 20. – † Szinyér, 1812. szeptember 19. / helytörténész, vármegyei hivatalnok

Elemi iskolai tanulmányait Sátoraljaújhelyen végezte, később Eperjesen és a kassai konviktusban tanult. 1764-ben állami szolgálatba lépett, 1777-ben Zemplén megye főjegyzője, 1787-ben udvari tanácsos és az eperjesi királyi tábla ülnöke lett. Az 1790-es évek második felében hivatali karrierje félbeszakadt, feltehetően szabadelvű nézetei és a császári udvart ironikus színben feltüntető írásai miatt. Tanulmányokat, társadalomelméleti cikkeket és verseket egyaránt publikált. Igen termékeny szerző volt, az utókor számára elsősorban a Zemplén és Szatmár vármegyét leíró, térképekkel illusztrált művei értékesek.

Főbb művei:
Magyarázattya azon szóknak, mellyek a magyarországi polgári s törvényes dolgokban elő fordulnak, némelly rövidebb formákkal, 1806;
Codex de delictis, eorumque poenis pro tribunalibus regni Ungariae partiumque eidem
adnexarum per regnicolarem juridicam deputationem approbatus. Referente… cui concredita fuit elaboratio, 1807;
Szathmár vármegye fekvése, történetei és polgári ismérete, 1809/1810;
A tokaji vagyis hegyaljai szőlőknek ültetéséről, a boroknak csinálásáról és megtartásáról, 1810. Számos tanulmánya kéziratban maradt.