Schönwiesner István
* Eperjes, 1738. december 15. – † Nagyvárad, 1818. szeptember 26. / régész, egyetemi tanár, nagyváradi kanonok
1756-ban lépett a jezsuita rendbe, majd Nagyszombatban elvégezte a teológiát és a bécsi Teresianum prefektusa lett. Amikor 1773-ban feloszlatták a jezsuita rendet filozófiai tanulmányokat folytatott és 1777-ben a budai egyetemi könyvtár másodőre lett. 1780-tól régészetet oktatott az egyetemen, 1794-ben kinevezték az egyetemi könyvtár igazgatójának. 1802-től nagyváradi kanonok volt. Latinul és németül írt munkáival megalapozta a magyarországi tudományos régészetet. Magyarországi érem- és pénzkatalógusai forrásértékűek. Ő végeztetett először Magyarországon tudományos régészeti ásatásokat, és ennek során fedezte fel Aquincum maradványait és tárta fel Szombathelyen Savaria romjait.
Főbb művei:
De ruderibus Laconici Caldariique Romani…, 1778;
Commentarius geographicus In Romanorum iter per Pannoniae…, 1780;
Antiquitatum et historiae Sabariensis…, 1791;
Notitia Hungaricae rei numariae…, 1801;
Catalogus numorum Hungariae ac Transilvaniae Instituti Nationali Széchenyiani I–III., 1810.
