Szlovákiai Magyar Művelődési Intézet - Dunaszerdahely
Maďarský osvetový inštitút na Slovensku, n.o. | Hungarian Cultural Institute in Slovakia | Dunajská Streda
a CSEMADOK szakmai háttérintézménye

Szeberényi Lajos

Szeberényi Lajos

* 1820. augusztus 15. Maglód † 1875. június 4. Pozsony / a Kisfaludy-Társaság tagja, evangélikus teológiai tanár

A gymnasiumot 1839. Selmeczbányán, (hol munkás tagja volt a magyar önképzőkörnek és ismeretséget kötött Petőfivel, kivel hosszabb ideig barátságban élt, míg egy irodalmi polemia félbe nem szakította barátságukat), a theologiát 1841. Pozsonyban végezte. Ekkor nevelőséget vállalt, azután Pápán jogot végzett. 1846. Pesten ügyvédi oklevelet szerzett és Pestre költözött, hol főleg hírlapírással foglalkozott. 1848. Kossuth hírlapjának volt munkatársa és szerkesztette a Népbarát tót kiadását. Később fogalmazó volt az országos rendőrségnél három hétig s az itt szerzett útlevelekkel későb magát és sok társát megmentette. A katasztrófa után Aradon orosz fogságba esett, de Nagyváradra kísértésekor megszökött. Szelepcsényi Gábor névvel Hódmező-Vásárhelyen lappangott mint kántortanító. 1851 végétől békés-csabai reáliskolai tanár lett, ott elfogták és Nagyváradra vitték fogságba; anyja közbenjárására félév mulva kegyelmet nyert ugyan, de rendőri felügyelet alá helyezték és Csabára internálták. Ekkor a tanügyi irodalom buzgó művelője lett s a Néptanítók Könyve cz. folyóiratot indította meg, melyet utóbb Iskolai Lap czímmel folytatott, míg 1857. lelkész lett Makón. 1860. az akkor alakult szegedi egyház választotta lelkészévé, 1864. pedig Pozsonyba ment magyar-tót papnak s a gyakorlati theologia tanárának. Itt pár év mulva a dunáninneni ev. kerület jegyzői tisztét is ráruházta és a dunáninneni egyházkerületi gyámintézet elnökségét is viselte. A Pozsony város képviselő-testületének szintén tagja volt. A Kisfaludy-Társaság tagjául választotta.
Első czikkei a Társalkodóban, később az Athenaeumban, majd a Regélőben és Kunoss-féle Közlemények-jében jelentek meg; ekkor Reményi Gyula, Beri Vincze, Méli sat. álneveket használt; kevés ideig a Hírnökbe (1840. 93. sz.) is írt; az Életképeknek is munkatársa volt; 1848. júliustól a Kossuth hírlapjába dolgozott; írt még a következő hírlapokba és folyóiratokba: Századunk, Regélő, Honművész, Pesti Hírlap, a kassai Képes Ujság (1848. fővárosi levelezője), Pesti Napló, Sárospataki Füzetek, Vasárnapi Ujság (1855), Magyar Ember Könyvtára, Prot. Egyh. és Isk. Lap (1860), Szegedi Híradó (több ízben ideiglenes szerkesztője is volt), Fővárosi Lapok (1872. 3. sz. A csehek Petőfiről), Magyarország és a Nagyvilág; a Prot. Jahrbücher für Oesterreich és a Kisfaludy-Társaság Évlapjaiban (Új F. IV. A középkori mysteriumok s ezek nyomai a hazai népköltészetben, székfoglaló 1867. júl. 31., IX. A grünbergi kézirat); a pozsonyi ev. gymnasium Értesítőjében (1865. A népszerűről az egyházi szónoklatban, székfoglaló).

Munkái:
1. Búvirágok. Pest, 1848. (Költemények. Jenőfi álnév alatt).
2. Forradalmi szikrák. U. ott, 1848. (Költemények. Jenőfi álnév alatt).
3. Magyar olvasókönyv a tót ifjúság számára. U. ott, 1848.
4. Politikai szónoklattan. U. ott, 1849.
5. Tanítók és anyák könyve. Gyula, 1854.
6. Kis kert. Tanulságos és mulattató gyermeki olvasmányok. Szerk. és kiadta. U. ott, 1856. I-III. füzet.
7. Protestáns ellenőr. Figyelmeztetésül a Prot. Egyh. és Isk. Lapnak és lapra. Arad, 1859.
8. Nehány év Petőfi életéből. Szeged, 1861.
9. Népszerű imakönyv ág. hitv. evang. keresztyének számára, Pest, 1861.
10. Kis magyar. Arad, 1862.
11. Gyámintézeti Évkönyv. Szeged, 1862.
12. Az ártatlanul szenvedő. Egyházi beszéd. U. ott, 1862.
13. Szeretet és tisztelet tolmácsa. U. ott, 1863.
14. Hős József, egy verselő a népből. U. ott, 1863.
15. Búcsúszavak, 1864. aug. 28. a szegedi ág. hitv. ev. egyházhoz intézve. U. ott, 1864.
16. Egészségtani szabályok népiskolák számára. A Kubinyi Ágoston-féle 12 aranynyal jutalmazott pályamunka. U. ott, 1864. (2. kiadás. Pest, 1864.).
17. Tót népdalok. Ford. Lehoczky Tivadarral és Törs Kálmánnal. Bevezette Sz. Pest, 1866. (A hazai nem magyar ajkú népköltészet Tára, kiadja a Kisfaludy-Társaság I.).
18. Egyház és házasság. Írta egy pap… 1870.
19. Salamon. Erkölcsi tanköltemény… 1871.
20. A königinhofi kézirat. Eredetiből ford., bevezette és jegyzetekkel ellátta. Bpest, 1873. (Különny. a Kisfaludy-Társaság Évlapjaiból).
Szerkesztette a Néptanítók Könyve cz. folyóirat 3 füzetét 1855-ben Szarvason, melyet utóbb új folyamban adott ki Vincze Sándorral 1860-ban Aradon 6 füzetben; a Protestáns Népkönyvtárt 1857-58. Gyulán hat füzetben.
Kéziratban maradt legnagyobb munkája, melyhez Szegeden 1865-ben fogott: »Protestáns egyházi írók életrajzai.« (Szegeden nem voltak hozzá forrásai, Pozsonyban lettek volna, de nem jutott reá ideje; mindamellett ezernél több író életrajzához gyűjtött adatokat s azokat nagyobbára rendezte is).

Fullscreen Mode

A Kisfaludy Társaság kiadásában megjelent könyvsorozat, amely a történeti Mo. nemzetiségeinek népköltészetét kívánta megismertetni a magyar olvasókkal. Három kötete jelent meg: Tót népdalok (Fordította Szeberényi Lajos, Lehóczky Tivadar és Törzs Kálmán, Pest, 1866); Magyar–orosz népdalok (Fordította Fincicky Mihály, Pest, 1870); Román népdalok (Fordította Ember György, Grozescu Julián és Vulcanu József, Bp., 1877).

Életéhez kapcsolódó településekPozsony [Bratislava], Selmecbánya [Banská Štiavnica]
Működési ideje19. század
Tevékenységi köregyházi személyiség
Forrásinformációkhttp://mek.oszk.hu/03600/03630/html/sz/sz25844.htm * http://www.europeana.eu/
Rövid URL
ID74002
Módosítás dátuma2016. január 17.

Hibát talált?

Üzenőfal