Szántó László

* Latkóc, 1894. ápr. 30. – † Po., 1974. ápr. 22. / filozófus, pedagógus, egyetemi tanár, akadémikus

Losoncon tanítóképzőt végzett (1914), az első világháborúban az orosz fronton harcolt, 1915-ben hadifogságba esett, a krasznojarszki fogolytáborból 1920-ban szabadult. 1921 és 1934 között Èadcán, majd 1945-ig Galántán tanított. 1945-ben az Oktatási Minisztérium munkatársa, 1945 és 1951 között a Pravda Kiadóvállalat igazgatója és főszerkesztője, 1952/53-ban a Pravda Vállalat igazgatója, utána a Közdasági Főiskola tanára, 1959 – 1967 között az SZTA Filozófiai Intézetének az igazgatója. 1955-ben a tudományok doktora és az SZTA akadémikusa, 1962-ben a CSTA akadémikusa is lett. A marxista filozófia képviselője, a 30-as években a DAV (a haladó szlovák értelmiség sajtóorgánuma) munkatársa, a két világháború között a munkássajtó hasábjain publikált. Tudományos kutatómunkájában elméleti kérdésekkel, a filozófia történetével, a gazdaság, esztétika és etika összefüggéseivel is foglakozott.

Az 50-es évek közepétől rendszeresen publikált az Új Szóban. Kiváló előadó volt, főleg gazdaságpolitikai kérdésekkel foglalkozott, szívesen vállalt előadásokat magyar közegben is. Munkásságáért Köztársasági Érdemrenddel (1959), majd szlovák Állami Díjjal (1972) tüntették ki.

F. Z.