Staud Géza
* Mocsonok, 1906. április 17. – † Budapest, 1988. április 4. / színháztörténész
Egyetemi tanulmányait Budapesten és Párizsban végezte. Oklevelet szerzett Hevesi Sándor rendezői tanfolyamán, szerkesztette A Színpad c folyóiratot, 1941–1944 között a Madách Színház dramaturgja volt. 1945–1948 között a Színház című hetilapot szerkesztette, 1946-tól 1950-ig a Színház és Filmművészeti Akadémián irodalmat és színházi jogot tanított. 1954-től nyugdíjazásáig az Országos Színháztörténeti Múzeum, illetve a Színháztudományi Intézet főmunkatársa és a Gondolat Könyvkiadó szerkesztője, 1972-től haláláig az Operaház emléktárának és emlékgyűjteményének felügyelője volt. Staud Géza az irodalomtudomány és a színháztörténet kiemelkedő alakja. Színháztörténeti kutatásai jelentősen hozzájárultak a magyar színjátszás múltjának megismeréséhez, nagyszabású forrástanulmányokat végzett, megkezdte a XVIII. sz.-i magyarországi jezsuita iskolai színjátékok feltárását. Rendkívül gazdag szakirodalmi tevékenysége mellett számos színházi kritikája és aktuális színházi vonatkozású cikke jelent meg folyóiratokban és napilapokban. Egyetlen szépirodalmi műve: Pestről Budára c. önéletrajzi ihletésű regénye. Szakmunkáinak száma 70, ezek közül 40 önálló mű, 30 munkánál szerkesztő vagy társszerző. Sajtó alá rendezte Fáy András (Gálszécs) színházi tanulmányait, Déryné leveleit, Kelemen László naplóját, a Bajor Gizihez írott levelek gyűjteményét, Hevesi Sándor dramaturgiai tanulmányait. A Színházi Kislexikon főszerkesztője volt (1969).
Főbb művei:
Az orientalizmus a magyar romantikában, 1931;
Dramaturgiai vázlatok, 1940;
Színháztudományi alapkérdések, 1940;
Aristoteles dramaturgiája, 1941;
A magyar színháztörténet forrásai I–III., 1962;
Színház és közönség, 1963;
Magyar kastélyszínházak I–III., 1964;
A rendezés titkai, 1967;
A színfalak között, 1967;
Magyar színháztörténeti bibliográfia I–II., 1975;
Adelstheater in Ungarn, 1977;
Les décors du théatre des jésuites à Sopron, 1977;
Az iskolai színjátékok Magyarországon, 1981.
Hibát talált?
Üzenőfal