*  Komárom, 1873. augusztus 24. – † Győr, 1919. január 5. / bencés tanár, történész, az MTA levelező tagja.

1890-ben lett a pannonhalmi Szent Benedek rend tagja, 1896-ban szentelték pappá. 1898-ban szerzett történelemlatin szakos tanári oklevelet a budapesti egyetemen. 1899-ben Rómában folytatott levéltári kutatásokat. Az MTA 1909-ben választotta levelező tagjává, 1916-ban lett a Szent István Akadémia tagja. 1896–1899-ben a pápai gimnázium, 1899-től a pannonhalmi tanárképző főiskola tanára volt. Ő volt a szerkesztője a Pannonhalmi Szent Benedek-rend története (1912—1916) kiadványnak.

Főbb művei:
Forgács Ferenc élete, 1896;
Verancsics Antal élete, 1898;
Ghimesi Forgách Simon báró, 1899;
A bakonybéli apátság története I-II., 1903-1904;
Komárom megyei bencés apátságok, 1905;
A pécsváradi bencés apátság, 1905;
Jerosini Brodarics János, 1907;
Franyó Remig felségárulási pere, 1910;
A tihanyi apátság története II., 1911;
Az elenyészett bencés apátságok, 1912.