* Bindtbánya, 1880. december 24. – †  Budapest, 1940. augusztus 24. / geológus, paleontológus, az MTA levelező tagja (1927)

A selmecbányai bányászati akadémián bányamérnöki oklevelet szerzett. 1903-tól haláláig a Földtani Intézet geológusaként dolgozott, egy ideig az Intézet helyettes igazgatója volt. Fő működési területe a bányageológia. Tanulmányozta a Bihar-hegység, a Radnai-havasok, a felvidéki Dobsina és Aranyida bányageológiai viszonyait, részletes geológiai felvételeket készített Ajka, Dorog, Tokod és Tatabánya barnaszéntelepeiről. Jelentősek az eocén kori nummulinákra vonatkozó őslénytani kutatásai is. 1910 és 1912 között a Bihar-hegységi vizsgálataival Szontagh Tamás és Pálfy Mór segítségével először mutatta ki a Kárpátokon belüli takarószerkezetet. 1912–15-ben először írta le a Gömör–Szepesi-érchegység paleozoikumát, 1915-ben pedig a Vepor-hegységi és a szepességi tektonikai takarószerkezeteket. 1917–1918-ban felismerte a Biharhegység bauxitjait.

Főbb művei:
Aranyida bányageológiai viszonyai, 1912;
Bevezetés a nummulinák és assilinák tanulmányozásába,1924;
Dobsina környékének földtani viszonyai, 1935;
A Bihar- és Béli-hegység földtani viszonyai, 1939.