* Munkács, 1888. jan. 31. – † Budapest, 1984. aug. 15. / író, polgári iskolai tanár, újságíró
Tanulmányait Munkácson és Szatmáron végezte, majd Ungvárott tevékenykedett. 1920-tól 1938-ig a Kárpáti Magyar Hírlap szerkesztője volt, 1939 után az oktatásügyben dolgozott. 1945 után Bp.-en élt nyugdíjasként.
Verseket, majd elbeszéléseket és regényeket írt. Témaválasztását a szélsőségek jellemzik, módszerében a realista és a naturalista ábrázolás keveredik. Regénytémái korszerűtlenek, többnyire novellái is szürkék. Íráskészsége, helyzetteremtő adottsága nem párosult művészi fegyelemmel.
Művek: A rongyszedő, elb., Ungvár 1921; Furcsa emberek, elb., uo. 1924; A könyvnyitó asszony, r., Berlin 1926; A szomorú ember, Kassa 1928; Hangyaboly, Arad 1934; A bányarém, Kolozsvár 1933; A gép, Prága 1934.
Irodalom: Melléky Kornél: A könyvnyitó asszony, Magyar Írás 1926/4; Fábry Zoltán: A könyvnyitó asszony. = F. Z.: ÖÍ 2, szerk.: Fónod Zoltán, Po.–Bp. 1981; Kemény Gábor: Így tűnt el egy gondolat, Bp. 1940; Fónod Zoltán: Üzenet, Bp. 1993, Po. 2002.
F. Z.
