* 1870. január 30. Rábakövesd – † 1950. április 29. Pozsony / evangélikus lelkész, egyetemi tanár

Eleinte atyja oktatta, majd Rábabogyoszlón, Alsószelestén, Sopronban tanult, ahol a teológiát is végezte. Majd külföldre ment és 1892 októberében a hallei egyetemre iratkozott be. 1893 október elsején Kőszegre hívták segédlelkésznek. Itt 1897 őszén másodlelkész, 1903 szeptemberében első lelkész lett. Innen Pozsonyba vitték lelkésznek, a pozsonyi gyülekezet egyhangúlag választotta meg lelkészének, és 1905. szeptember 24-én lépett uj hivatalába, ahol 1919-ig főjegyzői tisztet viselt a dunáninneni egyházkerületben. 1934-ben teológiai díszdoktorrá tette a pécsi egyetem.
Neje szül. Schneller Zsófia, Schneller Vilmos volt Kőszegi lelkész leánya volt.

Művei:
– A confirmatiói oktatás feladata. (Békéscsaba, 1899.)
– Észrevételek Strompnak a vallástanítás tervéről szóló értekezésére. (Orosháza, 1901.)
– Egy igazi nagyhatalom. (Kőszeg, 1905.)
– Beköszöntő prédikáció Pozsonyban („Emléklapok…” c. füzetben). (Pozsony, 1906.)
– Egyházi énekek és énekeskönyv, főleg magyarnyelvű gyülekezeteink szempontjából. (Hely n. 1908.)
– Az egyház jövője és a jövő egyháza (Frommel után németből). (Sopron. 1913.)
– Az áldásos élet titka (Prédikáció.). (Pozsony, 1915.)
– Útravaló az élet kenyeréből (Áhítatosságok minden napra). (Uo. 1915.)
– Az én tűzhelyem az én boldogságom. (Uo. 1921.)
– Luthers kleines Katechismus erläutert. (Pozsony, 1927., több kiadást ért.)