Pávai Vajna Ferenc

* Csongva, 1886. március 6. – † Szekszárd, 1964. január 12. /  geológus

A nagyenyedi kollégium diákja volt. Budapesti egyetemi tanulmányai befejeztével 1910-ben a geológia doktora, 1911- ben a selmecbányai Akadémián Böckh Hugó mellett – Vitális Istvánnal és Papp Simonnal egyetemben – tanársegéd az ásvány– földtan–teleptani tanszéken. 1912–1914-ben az erdélyi, 1915–1918 között a horvátországi, majd 1918-tól a dunántúli szénhidrogén-kutatásokban volt jelentős szerepe. 1920 végén a pénzügyminisztérium bányászati főosztályára került mint a kutatások geológus szakértője és vezetője. 1930-ban a Földtani Intézet főgeológusa 1944-ig, nyugdíjazásáig. Munkássága elsősorban a tektonika, a kőolajföldtan és a vízföldtan területére terjedt ki; a hazai kőolaj- és földgázkutatás egyik úttörője volt. Barlangkutatással és néprajzzal is foglalkozott. Nevéhez fűződik több jelentős gyógy- és hévíz feltárása (Szeged, Hajdúszoboszló, Karcag, Debrecen, Szolnok). Élete végén főként a hévizekből nyerhető geotermikus energia hasznosításának kérdései foglalkoztatták.