Szlovákiai Magyar Művelődési Intézet - Dunaszerdahely
Maďarský osvetový inštitút na Slovensku, n.o. | Hungarian Cultural Institute in Slovakia | Dunajská Streda
a CSEMADOK szakmai háttérintézménye

* Kapnikbánya, 1886. február 14. –  † Budapest, 1970. július 27. / geológus, egyetemi tanár, az MTA tagja (1946), a magyar kőolajbányászat megteremtője

Az egyetemet Kolozsvárott végezte. 1909-ben ásványtan, földtan és fizikai földrajz tárgyakból doktorált, utána első tanársegéd lett a kolozsvári tudományegyetem ásvány-földtani tanszékén, Szádeczky-Kardoss Gyula professzor mellett. 1911-ben Böckh Hugó hívta tanársegédül a selmecbányai Bányászati és Erdészeti Főiskola földtani és telepismerettani tanszékére, ahol 1915-ig oktatott. Tevékeny részese volt a nagy sikerű erdélyi földgázkutatásnak. Jelentős szerepe volt a Nyitra megyei Egbell (1914) és a horvátországi Bujavica (1918) kőolaj- és földgáz-előfordulásainak felfedezésében. 1916-ban a pénzügyminisztérium bányászati főosztályán bányatanácsos főgeológus. Ebben a beosztásban részt vett az akkori Magyarországon úgyszólván minden geológiai kutatómunkában: ércet, ásványt, szenet, sót, kőolajat és földgázt kutatott. Az I. világháború után kivált az állami szolgálatból. Kőzettani, majd térképező geológusi munkásság után bányászati, majd elsősorban a szénhidrogén-kutatásokkal foglalkozott. Olajkutatásairól írott jelentései négy kontinensen végzett munkáiról számolnak be. 1920–1932 között angol vállalatok megbízásából Európa öt országában kutatott Angliától Albániáig; továbbá Kis-Ázsiában,
Ausztráliában, Új-Guineában, az USA-ban és Kanadában más olajvállalatok képviseletében. 1933-ban végleg hazatért és akciót indított a dunántúli fiatal harmadidőszaki rétegekben meggyőződése szerint fellelhető szénhidrogén-telepek feltárására. 1937. február 9-én feltárták az ország első ipari jelentőségű kőolajtelepét. A siker után alakult (1938) Magyar–Amerikai Olajipari Rt. (MAORT) főgeológusa, majd vezérigazgatója 1947-ig. 1941–1944 között irányította az É-erdélyi földgázkutatásokat is. 1944 márciusában személyes összeköttetései révén akadályozta meg, hogy a megszálló németek birtokba vegyék a MAORT üzemeit. 1944-ben a műszaki egyetem soproni karán az olajkutatási és termelési tanszék tanárává nevezték ki. Az általa alapított tanszéknek 1948-ig professzora. Az olajipar államosításakor hamis vádak alapján előbb halálra, majd életfogytiglani fegyházbüntetésre ítélték és megfosztották akadémiai tagságától168. 1955-ben szabadult, rehabilitálták. Ismét az olajiparban dolgozott 1962-ig, nyugdíjba vonulásáig.

Főbb művei:
A dunántúli petróleum- és földgázkutatások (Ásványolaj), 1938;
A magyarországi kőolaj- és földgázkutatás az 1780-tól 1945-ig terjedő időszakban I–II., 1963–1964.

Kategóriahelyi
Életéhez kapcsolódó településekSelmecbánya [Banská Štiavnica]
Működési ideje19. század / 20. század
Tevékenységi köregyetemi oktató / geológus
ForrásinformációkLacza Tihamér: A tudomány apostolai, Magyar tudósok nyomában a mai Szlovákia területén, I-II. kötet, Madách Kiadó, 2013
Rövid URL
ID118825
Módosítás dátuma2020. február 12.

Hibát talált?

Üzenőfal