Kolinovics Gábor
* Nagysenkőc, 1689. március 24. – † Modor, 1770. december 22. / történetíró, táblai hites jegyző
1703-ban kisnemesi családjával a kurucok elől a közeli Modorba menekült és csak 1707-ben került vissza Nagysenkőcre. Gimnáziumi tanulmányait Szentgyörgyön, Modorban és Pozsonyban végezte, Nagyszombatban pedig bölcseletet hallgatott. 1715-ben belépett a piarista rendbe, novíciusi éveit Privigyén töltötte, de folytonos betegeskedése miatt 1716-ban kilépett a rendből és visszatért szülőfalujába. A Pálffy birtokok igazgatója mellett írnoki állást vállalt és előbb Bajmócon, majd Vöröskőn szolgált, ez utóbbi helyen mint uradalmi törvényszéki ügyvéd. Ezt követően Pozsony megye jegyzője mellett működött és 58 megyegyűlés jegyzőkönyvét rögzítette, miközben későbbi történeti munkáihoz anyagot gyűjtött. Apja halála után 1723-tól már házasemberként nagysenkőci birtokán gazdálkodott, 1730-tól megyei esküdt és királyi táblai hites jegyző volt. Emellett Eszterházy József gróf titkáraként is szolgált. Életének utolsó másfél évtizedében szülőfalujában kizárólag történelmi és régészeti tanulmányokat folytatott. Történelmi munkáit földije, Kovachich Márton György adta ki. Műveinek legnagyobb része kéziratban maradt. Ezek között legfontosabbak a Rákóczi-forradalomról szóló kommentárjai, melyek: Commentariorum de rebus Ungaricis libri XIII. címen másolatban megvannak a budapesti egyetemi könyvtár kézirattárában. Fontos kútfő, de erősen Habsburg-párti szemléletű. Ezt mintegy kiegészíti a Fulcrum Commentariorum de rebus Ungaricis. Kéziratban van meg a Vitarum belliducum Ungariae virtute et fortuna illustrium c. műve is, valamint a hétéves háború részletes történelme levelekben. Utolsó munkája a Biennium Societati Jesu ter infelix. Ezeket a műveket kb. 2060 íven, saját kezűleg igen szépen írta le, s gyűjtéseivel, leveles könyvével együtt 13 kötetbe foglalta. Összes kéziratát a pannonhalmi bencésekre hagyományozta. A rend eltörlésekor, II. József uralkodása idején, kéziratait a pesti egyetemi könyvtárba vitték, majd a rend visszaállítását követően a bencések ismét megkapták a kéziratokat.
Főbb művei:
Posthuma memoria Josephi Eszterházy, Dalmatiae, Croatiae et Sclavoniae proregis, 1754;
Chronicon militaris ordinis equitum templariorum (címlapján Kolinovics rézbe metszett arcképe látható, amely a Pannonhalmán őrzött olajfestmény nyomán készült), 1789;
Nova Ungariae Periodus, 1790.
