Szlovákiai Magyar Művelődési Intézet - Dunaszerdahely
Maďarský osvetový inštitút na Slovensku, n.o. | Hungarian Cultural Institute in Slovakia | Dunajská Streda
a CSEMADOK szakmai háttérintézménye

Klug Nándor

* Kotterbach/Ötösbánya, 1845. október 18. – † Budapest, 1909. május 14. /  fiziológus,
egyetemi tanár, az MTA tagja (1894)

A bécsi és pesti egyetemen tanult, 1870-ben szerezte orvosdoktori és szülészmesteri oklevelét. 1871-től Budapesten az állattani tanszéken, 1873-tól az élettani tanszéken tanársegéd. 1874-ben magántanár az orvosi fizikából (biofizikából), 1877-ben rendkívüli tanár az élettanból. 1878-ban az élettan nyilvános rendes tanára Kolozsvárott. 1889–1890-ben az egyetem rektora. 1891–1909-ben nyilvános rendes tanár a budapesti élettani tanszéken. Számos külföldi tudományos társaság tagjául választotta. Pályája elején tudományos érdeklődése az érzékszervek és az idegrendszer élettani folyamatai felé irányult. Behatóan vizsgálta a bőrérzékelés egyes válfajait (nyomás- és hőérzékelés, a testfelületre ható mechanikai és kémiai ingerek helyhez kötése), a látószervek és a látás egyes sajátosságait (fényérzékelés és színészlelés, színvakság, a retina és a sárgafolt szerepe), a hallószervek anatómiáját, valamint a hangképzés fiziológiáját. Ezzel párhuzamosan a szív és a vérkeringés élettani folyamatai, alak- és szövettana is vonzotta figyelmét, többek között tanulmányozta a szív beidegzését, a bolygóideg hatását a szívműködésre. Az 1890-es évektől mind többet foglalkozott az emésztés és az anyagcsere-folyamatok élettanával, biokémiai vonatkozásaival, így például a fehérjeképződéssel, a fehérjebontó pepszin termelődésével, a hányással, a
vizelet-kiválasztással és a vörösvérsejtképzéssel. Az MTA 1890-ben levelező, 1894-ben rendes tagjává választotta. Mindkét akadémiai székfoglalóját emésztés-élettani témakörben tartotta (Az enyv mint tápanyag, 1890; Adatok a pepszinemésztéshez, 1894).

Főbb művei:
Vizsgálatok az emlősök fülcsigájáról, 1873;
A színérzésről indirect látás mellett, 1875;
A szem fénytörő közegeinek hősugár-átbocsátó képességéről, 1878;
A látásról, 1878;
Az emberi hang és beszéd, 1887;
Az emberélettan tankönyve, 1888;
Az enyv mint tápanyag, 1890;
Adatok a pepszinemésztéshez, 1895;
Az érzékszervek élettana, 1896;
Észlelőkönyv a budapesti tudományegyetem élettani intézetében folyó gyakorlatok és demonstratiókhoz, 1903;
Az anyagforgalom élettanának újabb haladásáról, 1904.

Kategóriaregionális
Életéhez kapcsolódó településekÖtösbánya [Rudňany]
Működési ideje19. század / 20. század
Tevékenységi köregyetemi oktató
ForrásinformációkLacza Tihamér: A tudomány apostolai, Magyar tudósok nyomában a mai Szlovákia területén, I-II. kötet, Madách Kiadó, 2013
Rövid URL
ID117309
Módosítás dátuma2020. január 17.

Hibát talált?

Üzenőfal