* Szímő, 1800. január 11. – † Győr, 1895. december 13. / fizikus, feltaláló, bencés szerzetes, egyetemi tanár, az MTA tagja (1858)

Eredetileg Jedlik István, Ányos a szerzetesi neve. Középiskoláit Nagyszombatban kezdte, majd Pozsonyban folytatta és Győrben fejezte be. Pannonhalmán 1817-ben pappá szentelték. Bölcsészeti tanulmányait 1818–1820-ban a rend győri líceumában végezte, majd a pesti tudományegyetemen 1822-ben doktori oklevelet nyert. Tanári működését 1825-ben a győri gimnáziumban kezdte, majd a következő évben a győri líceum fizika tanszékén folytatta. 1831-től 1839 végéig a pozsonyi királyi akadémia, 1840-től 1878-ig a pesti tudományegyetem tanára. Hazafias magatartása miatt a szabadságharc bukása után csak nehezen igazolták. 1863–1864-ben az egyetem rektora. 1878-ban 53 évi tanári működés után vonult nyugalomba. Katedráját a fiatal Eötvös Loránd vette át. Munkásságának első szakaszában kémiával, elektrokémiával és elektromosságtannal, később az elektromosságtan mellett főleg optikai kísérletekkel foglalkozott. 1826-ban szódavízgyártó gépet szerkesztett, aminek alapján létesült az első hazai szikvízüzem. Az áram elektromágneses hatásának szemléltetésére alakította ki 1827–1828-ban folytonosan egyirányú forgó mozgást végző, kommutátoros „villamdelejes forgonyát”, mely az első tisztán elektromágneses hatás alapján működő elektromotor volt. Találmányával hat évvel előzte meg az első gyakorlatban alkalmazott
elektromotort (M. H. Jacobi, 1834). Készülékét tökéletesítve bebizonyította, hogy az elektromotor járművek hajtására is alkalmassá tehető, s 1855-ben megszerkesztette a villamos motorkocsi modelljét. Ugyanekkor jelentős eredményeket ért el az elektromos elemek és akkumulátorok tökéletesítése terén (1840–1850-es évek), Pesten üzemet hoztak létre a gyártáshoz.
Telepei ismertek és keresettek voltak, Párizsba, sőt Konstantinápolyba is szállítottak belőlük. Az 1850-es években fénytani kísérleteihez korában egyedülálló finomságú optikai rácsosztó gépet szerkesztett. Ennek meghajtására alakította ki az 1850-es évek második felében „egysarki villamindítóját”, az első unipoláris gépet, mellyel kapcsolatban végzett kísérletei során jutott a dinamó-elektromos elv felfedezéséhez. Az 1861-ben leltározott gép használati utasításában Werner Siemenst (1816–1892) és Ch. Wheatstone-t (1802–1875) hat évvel megelőzve fogalmazta meg a dinamó-elektromos elvet. (Gépe mint unipoláris gép is úttörő jelentőségű, mert a gyakorlatban alkalmazott unipoláris generátor problémáját csak 1905-ben oldotta meg Jakob Noegerrath.)
Harmadik legjelentősebb elektrotechnikai találmánya a nagy kapacitású elektromos sűrítő: a „csöves villamfeszítő”, az atomtechnikai kutatások első szakaszában használt lökésgenerátorok előfutára. Találmányát az 1873. évi bécsi világkiállításon Werner Siemens javaslatára „A haladásért érem”-mel tüntették ki. Úttörő jelentőségűek voltak egyetemi előadásaival kapcsolatos fényinterferencia-kísérletei is (1860-as évek). Részt vett az első és mintegy 20 000 műszót tartalmazó Német-magyar tudományos műszótár… (Pest, 1858) szerkesztésében. Fizikai, kémiai és matematikai szókincsünk tekintélyes része tőle ered, ill. az ő nyomán terjedt el. A Súlyos testek természettana (Pest, 1850) c. munkáját, az önkényuralom idején megjelent első magyar nyelvű egyetemi tankönyvet az MTA nagyjutalommal tüntette ki. Munkásságának jelentőségét Eötvös Loránd ismerte fel és méltatta érdemei szerint, és feltalálói elsőbbsége főleg az ő nyomán vált később nemcsak a hazai, hanem a nemzetközi tudománytörténeti irodalomban is ismertté és elfogadottá. Széles körű kísérletező tevékenységéhez viszonyítva nagyon keveset írt, mindössze 40 publikációja jelent meg a Magyar Orvosok és Természetvizsgálók Vándorgyűléseinek Munkálataiban, valamint kisebb részben az MTA és a Királyi Magyar Természet-tudományi Társulat kiadványaiban, illetve a hallgatói számára írt jegyzetek formájában. A külföldi szaksajtóban pedig jelentősebb találmányai közül csak egyet, a „csöves villamfeszítőt” ismertette. Az MTA 1858-ban rendes, 1873-ban tiszteleti tagjává választotta. Érsekújvárott egy szakközépiskola, Magyarországon Győrött, illetve Csepelen egy gépipari kollégium, valamint egy gimnázium viseli a nevét, sok városban pedig utcát, teret neveztek el róla. Néhány könyve csak kéziratban maradt fenn (pl. A súlytalanok természettana. Első szakasz: Fénytan).

Főbb művei:
Compendium Hydrostaticae et Hydrodynamicae, 1847
(magyarul: Víznyugtanhoz tartozó Pótlékok, 1850);
Természettan elemei (I. Súlyos testek természettana), 1850;
Hőtan (egyetemi jegyzet), 1851;
Fénytan (egyetemi jegyzet), 1851;
Über Ketten aus Röhren bestehender Elektrizitätsrecipienten (Repertorium für Experimentalphysik…), 1882.