* Bacskó, 1862. december 27. – † Budapest, 1928. szeptember 24. / szociológus, pedagógiai író

A tanítóképzőt elvégezve 1886-tól a brassói állami polgári leányiskola tanára, 1888–1892 között igazgatója volt. 1892- ben megbízták a komáromi állami polgári leányiskola megszervezésével és vezetésével. 1898-től Budapesten tanított, 1907-től a II. kerületi tanítóképző igazgatója volt. Ezt a tisztséget 1916-ig töltötte be. A keresztény szocializmushoz közelálló ideológiai nézeteket vallott, ezt művelődéspolitikai téren is igyekezett érvényre juttatni. Rendszeresen publikált pedagógiai, nőmozgalmi, szociológiai tárgyú tanulmányokat a korabeli lapokban (elsősorban a korszak vezető szakfolyóiratában, a Magyar Pedagógiában), de még a Borsszem Jankó szatirikus lapba is rendszeresen írt. Lefordította John Ruskin (1819–1900) angol esztéta és festő Velence kövei I–III. c. művét (1896–1898).

Fő művei:
Számtani ismeretek a nőnevelés szolgálatában, 1893;
Tanulmányok a magyar társadalom életéből, 1896;
Az akarat nevelése, 1901;
A dolgozó Olaszország, 1902;
Ruskin élete és tanítása, 1903;
Az eladósodott ország, 1907;
A világháború és az új élet, 1918;
Az ezer éves ország, 1920;
Szociológia, különös tekintettel a társadalmi élet etikájára, 1921;
Szociológia etikai alapon, 1922.