Frivaldszky Imre
* Bacskó, 1799. február 6. – † Jobbágyi, 1870. október 19. / természettudós, zoológus, botanikus, az MTA tagja
Gimnáziumi tanulmányait Sárospatakon kezdte, majd Egerben folytatta és Kassán érettségizett. 15 évesen ismerte meg Kitaibel Pált (Nagymarton, 1757. február 3. – † Pest, 1817. december 13.) a jeles botanikust és kémikust, akivel egy hegyaljai kiránduláson vett részt és ekkor kedvelte meg a természettudományokat. A pesti egyetemen, ahol nagy hatással volt rá a sokoldalú professzor, Schuster János Konstantin (Pécs, 1777. május 7. – † Pest, 1838. május 19.) 1821-ben orvos doktorrá avatták. Ezt követően 30 éven át, 1851-ben történt nyugdíjba vonulásáig az MNM munkatársa volt. Pályája elején elsősorban a botanika érdekelte, később a zoológiára váltott. Leíró zoológusként nemzetközi hírnévre tett szert, főleg a gerinctelenekkel: a rovarokkal és a csigákkal foglalkozott. Unokatestvérével, Frivaldszky János (1822–1895) zoológussal (Rajec) több ízben is nagyobb utazást tett a Balkán-félszigeten és Kis-Ázsiában, hogy a térség természeti viszonyait tanulmányozza és közben különböző állat- és növényfajokat is gyűjtött. Megfordult Dél-Itáliában is. A barlangok élővilágának kutatásával is foglalkozott. Az MTA 1833-ban levelező, 1838-ban rendes taggá választotta. Frivaldszky beszélt Jókai Mórnak arról a dunai szigetről, amely az író Az aranyember c. regényében szerepel.
Főbb művei:
Dissertatio inauguralis medica sistensmonographiam serpentum Hungariae, 1823.;
Catalogus insectorum Emerici Frivaldszky, 1834.;
Újabb közlései az általa eszközölt balkáni természettudományi utazásról, 1838;
Magyarország kőszenei, természettani és helyirati tekintetben, 1842;
Javaslat a természettudományok hazánkban felvirágoztatása ügyében, 1844;
Értekezés a vándor sáskáról, természetrajzi és státus-gazdászati szempontból, 1848.;
Entomológiai kémleletek, 1862;
Jellemző adatok Magyarország faunájához, 1870.
