* Morvaszentjános, 1880. augusztus 31. – † Budapest, 1967. november 5. / római katolikus tábori vezéresperes, vezérőrnagy, statisztikus

A pozsonyi jogi akadémián tanult, majd Bécsben folytatott zenei tanulmányokat. A teológiát Esztergomban végezte, ahol 1903. június 24-én pappá szentelték. Kistapolcsányban káplán, majd gróf Weinckheim István családjánál nevelő Nagylévárdon. 1909-től Temesváron a Tiszti Nevelő Intézet tanára és a Temesvári Oltáregylet igazgatója. 1914–1918 között Limanován tábori lelkész. 1918-tól a budapesti Tiszti Nevelő Intézet tanára, 1923-1926 között tábori esperes Budapesten. 1926-tól Székesfehérváron a tábori püspökség irodaigazgatója. Előkészítette a magyar és nemzetközi nyilvántartású személyazonossági számrendszert. 1920–1927 között összegyűjtötte a Magyarországon található katonai anyakönyveket, hazahozatta Bécsből a közös hadsereg Magyarországot érintő anyagának kb. 14 ezer kötetét. Az egyházi-katonai és nemzetközi anyanyelvi nyilvántartás és a vonatkozó magánjogtörténet szakértője volt. 1940-ben vonult nyugalomba, de 1944. október 15-ig ellátta a kormányzó testőrségének lelkészi teendőit.

Főbb művei:
A tót nyelv vezérfonala, 1927;
Modern történelemszemlélet, 1942.