* Pozsony, 1902. október 28. – † Budapest, 1982. április 9. / könyvtáros
Édesapja Domanovszky Sándor (Nagyszeben, 1877. május 27. – Budapest, 1955. április 30.) történetíró, egyetemi tanár, az MTA levelező tagja, a nagy sikerű Magyar művelődéstörténet I–IV. c. munka szerkesztője, aki 1899–1904 között a pozsonyi főreáliskolában tanított. Domanovszky Ákos Budapesten és Münchenben végzett jogi tanulmányok után 1925-ben doktorált. A budapesti József Műegyetem Közgazdasági Karán tanársegéd. 1926-ban az Országos Könyvforgalmi és Bibliográfiai Központ tisztviselője, 1927-ben az Egyetemi Könyvtár munkatársa, közben 1928–1929-ben Berlinben folytatott könyvtári tanulmányokat. 1935-től a Pécsi Egyetemi Könyvtár igazgatója, 1942-től ismét a budapesti Egyetemi Könyvtárban dolgozott főkönyvtárosként, majd 1945-től 1972-ben történt nyugdíjazásáig igazgató-helyettesként. Pécsi könyvtárosi évei alatt befejezte a Fitz József által 1930-ban megkezdett reformokat. Budapesten a könyvtár feldolgozó munkáját irányította nagy hozzáértéssel. Vezetésével indult el az Egyetemi Könyvtár katalógusrendszerének korszerűsítése.
A katalogizálásnak nemzetközi hírű szaktekintélye volt, számos tanulmánya jelent meg ebből a tárgyból. Egyik testvére, Domanovszky György (1909–1983) művészettörténész és etnográfus, másik testvére, Domanovszky Endre (1907–1974) festőművész volt.
Főbb művei:
A könyvtári címleírás irányelvei és a testületi szerző (németül is), 1959;
A leíró katalogizálás tárgyszavai, 1966;
A nemzetközi szabványosított könyvszámozás (ISBN) ismertetése és javaslat bevezetésére Magyarországon, 1972;
Functions and Objects of Author and Title Cataloguing. A Contribution to Cataloguing Theory, 1974.
