Fischer Antal
* Pozsony, 1901. szeptember 8. – † Budapest, 1979. július 15. / orvos, reumatológus, egyetemi tanár
Édesapja Fischer Jakab, a pozsonyi állami kórház főorvosa volt. Tanulmányait szülővárosában kezdte, de a gimnázium utolsó évfolyamát 1919-ben Budapesten végezte el, mert az impériumváltozás miatt családja a magyar fővárosban telepedett le. Egyetemi tanulmányait Bécsben folytatta, ahol 1926-ban orvosi diplomát szerzett. Mint orvostanhallgató a bécsi Kémiai Intézetben dolgozott. 1926–1933 között az Aacheni Reumakutató Intézetben laboratóriumvezető, majd főorvos. A nemzeti szocialisták hatalomra jutását követően előbb Bécsben, majd Budapesten telepedett le első feleségével és 1934– 1945 között a Chinoin Gyógyszergyár biológiai laboratóriumának vezetője lett. Német felesége 1938-ban rákban elhunyt, 1940-ben újra nősült. 1945-ben Jászjákóhalmán rövid ideig körzeti orvosi szolgálatot vállalt. 1946–1952 között a budapesti II. sz. Belgyógyászati Klinikán dolgozott, 1946-ban magántanár, 1950-ben intézeti tanár. 1952–1959 között a III. sz. Belgyógyászati Klinikán egyetemi docens. 1959-től a II. sz. Belgyógyászati Klinikán docens, majd egyetemi tanár. Tudományos munkaterülete a klinikai fehérje-kémia, reumatológia, a munkaártalmak kórtana, a vese élettana és kórtana, elméleti és klinikai hepatológia és az orvosfilozófia. Több mint 500 közleménye, számos könyvrészlete és 12 magyar, német, orosz, spanyol és román nyelvű könyve jelent meg. Érdekelte a szépirodalom, a képzőművészet is, de mindenekelőtt a filozófia. Ismeretelméleti és etikai tanulmányokat és egy könyvet is írt, amelyben számos orvostudományi példát is felhozott.
Főbb művei:
Rheumatismus und Grenzgebiete, 1933;
Die philosophischen Grundlagen der Wissenschaftlichen Erkenntnis, 1946;
Physiologie und Experimentelle Pathologie der Leber, 1959;
Laboratóriumi vizsgálatok indicatiója és értékelése (Putnoky Gyulával), 1961.
