* Salgótarján, 1879. április 23. – † Budapest, 1954.november 8. / vaskohómérnök, egyetemi tanár, az MTA levelező tagja
Mérnöki oklevelét a selmecbányai Akadémián szerezte 1902-ben. Ezt követően a Kaláni Vas- és Acélgyárban működött, ahol Magyarországon elsőként vezette be a martinkemencék automatikus ellenőrzését. 1912–1921 között a korompai Vasgyár főmérnöke volt. 1923-ban a soproni főiskola vaskohászati tanszékének professzorává nevezték ki. Egyik legkiválóbb oktatója volt szakterületének. Tanulmányai a Bányászati és Kohászati Lapokban és külföldi folyóiratokban jelentek meg. Az MTA 1945-ben levelező tagjává választotta.
Főbb művei:
A hengerlés alapelvei (németül is), 1928;
A nyersvasgyártás alapelvei, 1933;
A Martin-acélgyártás, 1937.
