Fekete Zoltán
* Selmecbánya, 1877. április 18. – † Sopron, 1962. április 4. / erdőmérnök, egyetemi tanár, az MTA levelező tagja (1941)
Fekete Lajos fia. Főiskolai tanulmányait Selmecbányán végezte. 1898-ban az állami erdészet szolgálatába lépett. 1901–1907 között a selmeci Főiskola erdőrendezéstani tanszékén tanársegéd, majd adjunktus, 1911-ben rendkívüli, 1918- ban rendes tanára. Az intézmény Sopronba költözése után ott működött főiskolai, majd 1934-től egyetemi tanárként, 1946- ban nyugalomba vonult. 1960-ban az Erdőmérnöki Főiskola gyémántoklevéllel tüntette ki. 1931-től 1941-ig felsőházi tag. Növényföldrajzi vizsgálatokkal (Magas-Tátra, Alacsony-Tátra, Liptói Havasok, Kis-Fátra, Nagy-Fátra, Kis-Kárpátok, Erdély), majd az erdőrendezéssel, erdőbecsléssel, erdőérték- és magasságszámítással foglalkozó tanulmányokat, több hézagpótló szakkönyvet írt.
Főbb művei:
Erdőbecsléstan, Erdőrendezéstan (I–II.), Erdőértékszámítástan (sokszorosított egyetemi előadások),1941;
Erdőbecsléstan, 1951.
