* Plzeò, 1939. febr. 11. / szlovák irodalomtörténész, hungarológus
Poprádon érettségizett (1956), a Comenius Egyetem BTK-n szlovák–orosz szakos oklevelet szerzett, majd az SZTA Szlovák Irodalmi Intézetének (1961), a Nyelv- és Világirodalmi Intézetnek (1964), ill. az Irodalomtudományi Intézetnek (1973) lett a munkatársa. 1967-ben kandidátusi fokozatot, 1994-ben akadémiai doktori címet szerzett. A nyolcvanas években a Csehszlovák Írószövetség titkára, 1990-ben az Irodalomtudományi Intézet igazgatója, 1990 júniusától a Csehszl. Szöv. Köztársaság bp.-i nagykövete volt. 1993 szept.-től a Comenius Egyetem BTK Magyar Nyelv és Irodalom Tanszékének docense és vezetője, ugyanakkor a prágai Károly Egyetem szlovák tanszékének vezetője és az Irodalomtudományi Intézet munkatársa. – 2002-től a szlovák kormány kulturális minisztere. – Tudományos munkásságát a szlovák–magyar irodalmi kapcsolatok kutatásával kezdte; eredményeit a Literatúry v kontaktoch (1972) c., később magyarul is kiadott (Két irodalom kapcsolatai, Po.–Bp. 1980) kötetében összegezte. Később a szlovák irodalom alkotóival (Mikuláš Dohnány, J. M. Hurban, A. Škarvan stb.) foglalkozott. Jelentősebb munkái közé tartozik a Dejiny slovenskej literárnej kritiky (A szlovák irodalomkritika története, Po. 1991). Több magyar író (Petőfi, Mikszáth, Ady, Kaffka, Illyés) szlovák nyelvű kiadásához írt elővagy utószót. Foglalkozott az 1945 utáni szl. és m. próza kérdéseivel.
Művek: Literárne vzťahy slovensko-maďarské, antol., Po. 1973; Kritika a kontinuita, tan., uo. 1975; Paralely a konfrontácie, uo. 1986; Moja maďarská otázka (A magyarkérdés számomra), tan., 1996; Nagykövet voltam Magyarországon, tan., 1997.
F. Z.
