Bujnák Pavol
* Alsókubin, 1882. ápr. 24. – † Prága, 1933. nov. 13. / irodalomtörténész, hungarológus
A középiskolát Selmecbányán, az evangélikus teológiát Po.-ban végezte. Néhány évig Bp.-en és Korponán káplánkodott, aztán bekapcsolódott az irod. életbe, s az 1918-as államfordulat után pedagógiai-filológiai képzettséget is szerzett. 1925-től a prágai Károly Egyetem kinevezett docenseként a magyar szak oktatója lett. 1930-ban Prágában professzorrá habilitálták, s ettől kezdve haláláig a prágai és po.-i magyar szak egyedüli előadójaként működött. Előadásait csehül, ill. szlovákul tartotta.
– Szlovák irodalomtörténészként jelentős munkásságot fejtett ki, hungarológiai munkái közül azonban csak az Arany Jánosról írt könyve értékes. A profeszszori habilitációként készített finnugor nyelvészeti munka jelentéktelen, a magyar irodalmat feldolgozó mű pedig teljesen értéktelen.
Művek: (csak a magyar tárgyúak) Praefixa verbalia v jazykoch ugrofínskych a zvláštne v maďarskom (Igekötők a finnugor nyelvekben, különös tekintettel a magyar nyelvre), Prága 1928; Ján Arany v literatúre slovenskej (Arany János a szlovák irodalomban), 1924; Literatúra maďarská na území ÈSR (Magyar irodalom a Csehszlovák Köztársaság területén). = Èeskoslovenská vlastivìda VII., Písemníctví, Prága 1933.
Irodalom: Pamätník – Pavlovi Bujnákovi ctitelia, priatelia, žiaci (Emlékkönyv – Pavol Bujnáknak tisztelői, barátai, tanítványai), szerk. Alžbeta Göllnerová, 1933; Turczel Lajos: Elnöki megnyitó. = Zborník Filozofickej fakulty Univerzity Komenského – Philologica, 1973; Csanda Sándor: A Komenský Egyetem Magyar Nyelvi és Irodalmi Tanszékének 50 éve,. uo. 1980.
T. L.
