Borsody István

* Eperjes, 1911. szeptember 16. –  † Boston, 2000. október 17. / újságíró, történész

1934-ben a prágai cseh Károly Egyetemen jogi és politikai doktorátust szerzett. Az elkövetkező években nyugati egyetemeken egészítette ki tanulmányait. Rövid ügyvédi gyakorlat után újságíró lett. 1937—1938-ban a Prágai Magyar Hírlap belső munkatársa. Csehszlovákiában már egyetemi éveitől a magyar ellenzéki pártok szellemi holdudvarához tartozott, a kisebbségi társadalmat és szellemi életet elemző tanulmányai szlovákiai és magyarországi folyóiratokban jelentek meg. 1938- tól Budapesten a Magyarország külpolitikai cikkírója. 1945–1946-banrészt vesz a Szabad Szó és az Új Magyarország szerkesztésében. 1945-ben a budapesti Tudományegyetemen magántanári képesítést kapott a kelet-európai történelem tárgykörében. 1946-ban külügyi szolgálatba lépett, a washingtoni magyar követség sajtóattaséja lett. 1947 júniusában lemondott és disszidált. Először a Pennsylvania College for Women, majd 1953-tól a pittsburghi női Chatham College tanára. 1977-ben bekövetkezett nyugdíjazásáig orosz és modern európai történelmet adott elő. 1988-ban Bostonba költözött. Magyar nyelvű írásai a Látóhatárban, az Új Látóhatárban, az Irodalmi Újságban, és a Magyar Füzetekben jelentek meg. 1953–1954-ben valamint 1957–1958-ban a Látóhatár szerkesztőbizottságának tagja. 1979-től 1989-ig a Magyar Füzetek szerkesztői munkaközösségének, illetve tanácsadó testületének tagja. Angolul rendszeresen publikált amerikai tudományos folyóiratokban.

Főbb művei:
Magyarok Csehszlovákiában 1918–1938 (szerk.), 1938;
The Triumph of Tyranny. The Nazi and Soviet Conquest of Central Europe, 1960;
The Tragedy of Central Europe (a Triumph of Tyranny bővített és javított kiadása), 1980;
The Hungarians: a divided nation, 1988;
Európai évek, 1991.