* 1921. április 19. Alistál – † 2015. január 22. Szeged / Széchenyi-díjas magyar orvos, gyermekgyógyász, egyetemi tanár, Szeged és Alistál díszpolgára.
Szülei Boda Domokos tanító, Kosár Lenke tanítónő. Elemi iskoláit szülőfalujában, Alistálban, végezte (1927-31), középiskoláit a Pozsonyi Magyar Állami Reálgimnáziumban (1931-38), majd Érsekújvárban (1938-39) végezte. Orvosi oklevelet Budapesten, a Pázmány Péter Tudományegyetem Orvosi Karán, (1939-44) summa cum laude jelzéssel szerzett, majd ezt követően 1946-ig komáromi és németországi hadifogolytáborokban töltött kórházi katonai szolgálatot. 1952-ig a Pesterzsébeti Gyermekkórházban segédorvosa, 1963-ig a Fővárosi László Kórházban osztályvezető főorvos. 1963-tól Szegeden dolgozott, a SZOTE Gyermekklinikán tanszékvezető egyetemi tanár volt. Az intézményhez nyugdíjazásáig hű maradt, miközben 1971-ben a Los Angelesi Egyetemen visting professzorként alkalmazták. 1991-ben rektorhelyettes, júliustól nyugdíjas. Szakmai-tudományos munkásságát 220 tudományos szakcikk jellemzi (három monográfia „Gyermekgyógyászat”, hivatalos egyetemi tankönyv két kiadásban).
Több hazai, nemzetközi tudományos társaság tagja volt. Az Európai Gyermeknephrológiai Társaság elnöke 1987-ben, Gyermekgyógyász elnök 1980-1985-ig, számos minisztériumi, egyetemi tudományos társasági collégiumnak, bizottságnak tagja, az MTA I. Sz. Klinika szakbizottsága elnöke. Kiváló orvos, kiváló újító, a munkaérdemrend arany fokozata, Széchenyi díj és más számos emlékérem tulajdonosa. Dr. Boda Domokos nyugalmazott egyetemi tanár a magyar gyermekgyógyászat egyik legkiválóbb egyénisége. Munkássága döntően befolyásolta a csecsemő- és gyermekgyógyászat fejlődését, a csecsemőhalandóság csökkenését. Számos tevékenység között a hazai intenzív terápia betegellátási rendszer alapjait is ő teremtette meg. Szakmai munkássága nemzetközileg is elismert. Ezt igazolja az, hogy valamennyi jelentős külföldi társaság tagjai sorába választotta. Egyéniségére jellemző, hogy mind a szakmában, mind a magánéletben az etikai normákat szigorúan betartotta. Mindenben a beteg érdekét képviselte. Közel 30 éves szegedi egyetemi tanári tevékenységével hazai és külföldi fórumokon egyaránt jelentősen hozzájárult a szegedi egyetem és így Szeged város tekintélyének, jó hírnevének növeléséhez.
Szeged és Alistál díszpolgára.
Munkásságát számos díjjal ismerték el.
1991-ben Széchenyi-díjat kapott,
1995-ben Szeged díszpolgára lett,
2001-ben megkapta a Magyar Köztársasági Érdemrend Középkeresztjét.
Főbb művei: Folyadék- és elektrolyt-therápia, 1960;
Respiratios therápia (Murányi Lászlóval), 1962;
Gyermekgyógyászat (egyetemi tankönyv), 1981.
