* Bécs, 1907. január 26. – † Montréal, 1982. október 15. / orvos, belgyógyász, egyetemi
tanár

Apja magyar, anyja osztrák volt. Gyermekéveit Komáromban töltötte, a komáromi bencés gimnáziumban érettségizett 1924-ben. Párizsban, Rómában is folytatott tanulmányokat, végül a prágai Károly Egyetem német részében szerzett orvosi oklevelet 1929-ben és egyúttal a vegyészetből is doktorált. 1929–1931-ben a prágai egyetemen oktatott és a Patológiai Intézetben kutatott, majd Rockefeller ösztöndíjjal az USA-ba, később Kanadába ment, ahol a McGill Egyetemen lett kutatóorvos. 1945–1976 között a montréali egyetem professzora és igazgatója volt a maga alapította intézetnek. Endokrinológiával, a szívelhalás problémáival foglalkozott. Őt tekintik a stresszelmélet kidolgozójának. Első idevágó tanulmányát 1936-ban publikálta. Többször jelölték Nobel-díjra, de végül nem nyerte el. Komáromban a magyar gimnázium és az első felvidéki magyar egyetem is az ő nevét viseli.

Főbb művei:
Életünk a stressz, 1964;
Álomtól a felfedezésig, 1967;
In vivo, 1970;
Stressz distressz nélkül, 1976.