Vályi Nagy Ferenc

* Felsővály, 1765. szeptember 30. – † Sárospatak ?, 1820. január 15. / református pap, főiskolai tanár

Középiskolai tanulmányait Sárospatakon és Miskolcon végezte. 1783–1793-ban Miskolcon tanított, majd a zürichi egyetemen két évig teológiát, bölcseletet, természettant és antik irodalmat hallgatott. A franciaországi események miatt hazatért és 1798-ig segédlelkész, majd prédikátor volt Csáton, Dorogmán. 1798-tól Sárospatakon a kollégiumban humán tárgyakat oktatott. Élete vége felé teológiát és egyháztörténetet adott elő. Antik görög szerzők, elsősorban Homérosz műveit fordította magyar nyelvre. Az Iliász fordítás miatt Kazinczy Ferenc és Kölcsey Ferenc között irodalmi vita támadt, miután Vályi Nagy Ferenc Kazinczytól megkapta Kölcsey készülő fordítását és ebből bizonyos részeket felhasznált. Verseket, emlékbeszédeket, irodalmi tanulmányokat, verstani dolgozatokat, egyházi témájú értekezéseket írt. 1808–1813 között számos levelet váltott Kazinczyval.