* Felsőtúr, 1862. november 8. – † Budapest, 1944. február 18. / író, múzeumigazgató, helytörténész
Édesapja Pongrácz István tábornok, nagybátyja Pongrácz Lajos alispán volt. Középiskolai tanulmányait Nagyszombatban és Vácott végezte. 1881–1885 között a budapesti egyetemen jogot hallgatott, de tanulmányait végül nem fejezte be. Egy ideig különböző lapok (Hasznos Mulattató, Üstökös, Új Budapest) újságírójaként dolgozott. 1886-ban visszatért szülőmegyéjébe és elindította a Honti Hírlapot, megalapította a Hontvármegyei Irodalom- és Művészetpártoló Egyletet. Később, 1893-tól a magyar országgyűlés képviselőházának pénztári ellenőre volt. 1898-ban Matunák Mihály történész támogatásával egy nagy visszhangot kiváltó kiállítást szervezett Ipolyságon a vármegyeházán, és egy katalógust (A hontvármegyei történelmi kiállítás katalógusa) is megjelentetett, amely termek szerint mutatta be az ezernél is több kiállított tárgyat. Ekkor fogant meg az Ipolyságon létrehozandó múzeum ötlete is. Ezt 1902-ben nyitották meg, első igazgatója Pongrácz Elemér lett. 1900-tól évente szerkesztette és kiadta a Honti Naptárt. Borovszky Samu Hont megyei monográfiája számára ő készítette elő az Irodalom, tudomány, művészet című fejezetet. Az 1900-as évektől Budapesten élt.
Főbb művei:
A honti múzeum képes katalógusa,1902;
A Pongrácz–család írói.
