Szlovákiai Magyar Művelődési Intézet - Dunaszerdahely
Maďarský osvetový inštitút na Slovensku, n.o. | Hungarian Cultural Institute in Slovakia | Dunajská Streda
a CSEMADOK szakmai háttérintézménye, a Felvidéki Magyar Értéktár kezelője

Révkomárom zenei élete

Révkomárom zenei élete

„A zene nem magánosok kedvtelése, hanem lelki erőforrás, amelyet minden művelt nemzet igyekszik közkinccsé tenni. “
(Kodály Zoltán)

Ha fellapozzuk Komárom „krónikáját“, láthatjuk, hogy a nagymúltú városban a művészeteknek mindig voltak értő művelői és fáklyavivői, olyanok, akik a zenét, mint lelki erőforrást igyekeztek közkinccsé tenni, és voltak befogadói is, olyanok, akiknek igénye volt a zenére, mint „éltető erőforrásra “.
Komárom (az évszázadokon át jellegzetesen katonaváros) életében jelentős szerepe volt a katonazenének. A fáklyavivők között ott találjuk Egressy Bénit, a Szózat és a Klapka induló szerzőjét, Klapka tábornok zenekarának direktorát, később pedig a császári és királyi 30. gyalogezred zenekara élén álló id. Lehár Ferenc nevét is.
Az I. Csehszlovák Köztársaság idején a komáromiak ünnepi sétáik közben az Anglia parkban felállított zenepavilonban játszó helyőrség zenekarainak muzsikáját élvezhették.
A dalárdáknak tájainkon való meghonosodása a 19. század ötvenes éveire esett. Mint azt Fülöp Zsigmond, a komáromi zenei élet krónikásainak egyike feljegyezte: „…az elnémított magyarság a dalhoz folyamodott, amellyel legsikeresebben tudta ébren tartani a csüggedt lelkekben a nemzeti érzést.”
Így volt ez Komáromban is, Molnár Ádám, az elismert zenei tekintély, a lelkes szervező munkája eredményeként 1864. január 24-én, a Zenetanodában összehívott közgyűlésen: „a Révkomáromi Dalárda Egyesületet véglegesen megalakultnak mondták ki”.
Később, a már Komáromi Dalegyesület néven működő énekkar tevékenységével kapcsolatosan a krónikás többek között a következőket írta: „Nevezetes és kiemelkedő eseménye volt a Dalegyesületnek az 1899. június 25-én Komáromban lezajlott Dalosünnepély. A Dunántúli Dalszövetség városunkban tartotta díszközgyűlését és negyedik dalünnepélyét, dalversenyét. Több mint négyszáz dalos kereste föl Komáromot. (…) A katonai lovarda hatalmas helyiségét majdnem teljesen megtöltötte az érdeklődő közönség, mely mindvégig a legnagyobb gyönyörűséggel élvezte az egyes dalárdák darabjait.”
A két világháború közti időszakban a Komáromi Dalegyesület mellett a városban már több énekkar is működött: az Egyetértés munkásdalárda – Krausz Mór; a Katolikus Egyházi Énekkar – Molecz Tivadar; az Iparoskör Énekkara – Tóth Géza; a Zsidó Egyházi Énekkar – Krausz Mór; az Evangélikus Énekkar – Nagy Sándor; a Református Iparos Énekkar és a Református Gazda Énekkar; a Kommunista Énekkar – Leszenszky Lajos karnagyok vezetésével.
A Szent Benedek Katolikus Főgimnázium – legendás zenetanára, Krizsán József vezetésével működő – zenekara és kórusai által szintén jelentős szerepet töltött be a város életében.
Az 1924-1938-as években Spevokol néven a Komáromi Népművelő Szövetség keretében Zenekari és Énekkari Egyesület alakult, amelyet František Suchý zeneszerző, karnagy, pedagógus, a helyi Szlovák Állami Polgári Iskola igazgatója alapított és vezetett; a bécsi döntés után a karnagy elhagyta Komáromot, visszaköltözött Prágába.
„Városunk kulturális életének maradandó emlékű napja marad 1911. március 5. … e napon alakult meg a Jókai Közművelődési és Múzeum Egyesület, mely a közművelődés nemes céljainak hűséges szolgálatát tűzte ki feladatul maga elé.” – írta anno a Komáromi Lapok. Csodálatra méltó gyorsasággal – 1913. március 27-én indult el az építkezés és november 29-én már a felavatást ünnepelték – épült fel az egyesület székháza, a Kultúrpalota; Arad és Marosvásárhely után az ország harmadik Kultúrpalotája.
Dr. Szénássy Zoltán történelemtanár, helytörténész szerint: „A Jókai Egyesület, ill. székháza, a Kultúrpalota volt minden társadalmi megmozdulásnak a fókusza, amely Komáromban a két évtized alatt végbement.”
1923-ban az egyesület önálló alosztályaként megalakul a Zeneművészeti szakosztály. Szervezésében a városban szinte havonta voltak hangversenyek. A szakosztály meghívásának tett eleget Bartók Béla is, aki a Kultúrpalota dísztermét zsúfolásig megtöltő komáromi közönségnek 1924. február 5-én adott önálló hangversenyt. Ugyancsak a szakosztály szervezte meg éveken át az egyesület Jókai-báljait is.
A II. világégést követően a nemzeti részünket sújtó „hontalanság” mélyen rányomta bélyegét Komárom kulturális életére. 1947-50 között a városban működő szaléziánus, don Jozef Strečanský, a kiváló zenész és gimnáziumi tanár Komárňanskí speváčikovia név alatt szervezett ifjúsági kórust.
A visszakapott magyar szó következtében újfent felpezsdült a város kulturális élete. 1949. május 8-án megalakult a Csemadok Városi Szervezete, melynek keretében színjátszó csoport is működött.  Krizsán József vezetésével létrejön egy 20-25 tagú zenekar, és Schmidt Viktor karnagy vezényletével (egy időre vegyes karrá alakulva) újra énekel a nagy múltú Egyetértés munkásdalárda is. A „csemadokosok” irodalmi-zenés műsoraira, dalestjeire, operett előadásaira szinte eufórikus hangulatban tódult a város apraja, nagyja. Mindezekkel párhuzamosan a Csemadokban indult el Csík János szédületes táncdal-énekesi pályafutása is. Az „ötórai tea” táncdélutánokon a szórakozni, táncolni vágyó ifjak örömére a Béke zenekar és a Synkopy húzta a talpalávalót.
1952-ben Juraj Bobák (az akkor betiltott) görögkatolikus egyház papja, a tanonciskola pedagógusa alapított DRUŽBA (Barátság) néven – kórusból, tánckarból és hangszeres kamaraegyüttesből álló – 200 tagú színvonalas, főként népzenét prezentáló együttest, amely állandó szereplője volt a város kulturális rendezvényeinek, de gyakran szerepelt Csehszlovákia-szerte különféle fesztiválokon is.
Az 1956-os események miatt a Csemadok kulturális tevékenységének lendülete egy időre megszakad, azonban mindennek ellenére Komáromban továbbra is találtattak lelkes fáklyavivők, fáradhatatlan szervezők és kiváló szakemberek, akik a tüzet nem hagyták kialudni. Dobi Géza, hegedűművész, zeneszerző, a helyi Művészeti Népiskola tanára vezetésével – a Csemadok Városi Szervezete és a Művészeti Népiskola Vonós Kamarazenekara néven – újfent zenekar alakult, amely Komáromi Kamarazenekar néven – a Komáromi Egressy Béni. Városi Művelődési Központ és a Művészeti Alapiskola együtteseként – mindmáig működik. A zenekar vezetését Dobi Gézától volt növendéke, Török Ferenc hegedűművész, a világjáró neves Moyzes Vonósnégyes tagja, a Pozsonyi Konzervatórium tanára vette át, aki 15 éven át állt az együttes élén. Nyaranta mindmáig szülővárosában, Révkomáromban tartja a jövő nemzedék számára mesterkurzusait. A Komáromi Kamarazenekar jelenlegi művészeti vezetője és karmestere Medveczky Szabolcs. A zenekar komáromi fellépései ma is eseményszámba mennek.
Köztudott, hogy kevés szlovákiai város dicsekedhet annyi működő énekkarral, mint Komárom. Van 3 óvodás, 8 iskolai és 4 felnőtt kórusa. A legrégebben (58 éve) működő iskolai kórus Révkomáromban – a Pálinkás Zsuzsa által alapított gyermekkar, a Jókai Mór Alapiskola Gyermekkara: az egyedüli olyan kórus, amely a Csengő Énekszó eleddigi összes (18) évfolyamának résztvevője volt. A nevezett iskola Kicsinyek kórusa – alapító karnagya Kaszás Jánosné volt – 48 éve működik. A Marianum Egyházi Iskolaközpont a város zenei életében fontos szerepet betöltő intézményként Komáromot három kórussal is sikeresen reprezentálja: Kicsinyek kórusa, Gyermekkar, Leánykar, karnagyuk Orsovics Yvett.

A felnőttek kórusai megalakulásuk sorrendjében

A CONCORDIA vegyes kar 1980-ban alakult meg a Csemadok Városi Szervezete kórusaként. Jelenleg az énekkar tevékenységét a Concordia chorus polgári társulás támogatja. A kórus 1981 óta sikeres résztvevője a galántai Kodály Napoknak, ahol eleddig minden alkalommal aranysávos minősítést ért el. Rendszeresen fellépői hangversenyeknek, fesztiváloknak, jártak Németországban, Olaszországban, Spanyolországban, Csehországban, Lengyelországban, Ausztriában, de leggyakrabban Magyarországon szerepelnek. 2000-ben az énekkar háromhetes turnén vett részt az Egyesült Államokban.
A kórus megalapítója Stubendek István, aki mindmáig az együttes művészeti vezetője, karnagya.
A KANTANTÍNA női kamarakórus napjainkban az Egressy Béni Városi Művelődési Központ sikeres együtteseinek egyike. Az énekkart 1997-ben Katarína Čupková alapította, aki egyben az együttes karnagya is.
A GAUDIUM vegyes kar és hangszeres kamaraegyüttes a Jókai Mór Alapiskola és az Egressy Béni Városi Művelődési Központ „csapata”, amelyet 2002. októberében a nevezett iskola gyermekkarának azon egykori tagjai alapítottak, akik már gyermekként megszerették a közös éneklést, zenélést, és felnőttként is örömmel, azaz gaudiummal teszik ezt; innen a nevük is: GAUDIUM. Az együttes karnagya Stirber Lajos, aki 40 éven át volt az iskola zenepedagógusa, a gyermekkórus karnagya. A „csapat” nem nevez be versenyekbe; tevékenységét baráti kórustalálkozókra építi, és a helyi zenei életben való aktivitásra. VOX HUMANA néven évente megszervezi a komáromi énekkarok tavaszi hangversenyét, amelyen minden alkalommal van vendégfellépő kórus; rendszeresek az általa szervezett nemzetközi baráti kórustalálkozók; az Adventi hangversenyek, a szórakoztató estek: Kóruskabaré, Slágermúzeum, s a Jókai Egylettel közösen rendezett irodalmi – zenés emlékestek.
A CANTUS JUVENTUS 80 tagú női kar, a Selye János Egyetem énekkara, a 2013/14-es tanévben alakult meg. Megalapítója Mgr. Orsovics Yvette PhD. Tanszékvezető, a Tanárképző Kar Óvó- és Tanítóképző Tanszékének adjunktusa, karnagy. A kórus már megalakulása évében aranysávos minősítést ért el Galántán a Kodály Napokon, aktívan bekapcsolódik Komárom zenei életébe, annak mindenütt sikeres képviselője.
Révkomárom „zenei műhelye” – a Zenetanoda – Művészeti Alapiskola megalapítása óta (1861) sok kiváló zenésszel és szakmai rendezvényeivel nagyban gazdagítja a város zenei életét.
1985-ben az ötletgazda, Dr. Bende István kezdeményezésére került sor az első Lehár Fesztiválra, melynek programja később énekversennyel bővült. 2019. májusában már a Nemzetközi Lehár Ferenc Operett énekverseny XI. évfolyama zajlott Révkomáromban; Komárom Város Önkormányzata, a Komárom és vidéke Célalap támogatásával, s a Budapesti Operettszínház együttműködésével.
2012-ben megalakult a Komárom szülöttének emlékét őrizendő, szellemi hagyatékát életben tartandó Lehár Ferenc Polgári Társulás a város lokálpatriótáinak és Mgr. Klemen Terézia jóvoltából.
A társulás jelentős szerepet tölt be a város zenei életében.
Kodály Zoltán szerint: „Amiként Jókai Mór történeteivel, Lehár Ferenc a dallamaival szerzett örömöt az emberek millióinak.”
A város sikeres verséneklő együttese a Nagy László és Nagy Hollósi Zsuzsanna vezette 30 éves múltra visszatekintő Borostyán. 1995-től minden évben megszervezik a Borostyán fesztivált, mely az egyik legnagyobb múltú hazai zenei fesztivál, fellépői neves együttesek, zenészek.  Koncertjeit színes zenei kínálat jellemezi, a népzenétől a világzenéig, a jazztől a popzenéig, a rocktól a komolyzenéig. Sok izgalmas zenei produkciót hallhat a közönség évről évre a háromnapos zenei ünnepen Rév-Komáromban.
2010-ben öt remek komáromi zenész megalakította a Memória Társulatot. Ahogy vezetőjük, Zsákovics László zenetanár, zeneszerző fogalmaz, a dallamos gitárzenét, nívós saját feldolgozásokat játszó együttes fülbemászó dallamokkal idézi meg a hatvanas évek gitármuzsikáját. Hangversenyeiknek mindig nagy közönségsikere van. 2020-ban megalakulásának 10. évfordulóját ünnepli a Memória Társulat.
Lakatos Róbert brácsaművész a főszervezője a 2011 óta megrendezésre kerülő háromnapos Kútfesztnek. Az egyre közkedveltebb szabadtéri fesztivál elsődleges célja a felvidéki származású, ám nemzetközi viszonylatban is elismert, továbbá magyarországi művészek komáromi szerepeltetése a város egyik nevezetességében, a nagyszerű akusztikájú Európa-udvarban.

AZ ÉRTÉK BESOROLÁSA
Szakterületkulturális örökség
TelepülésKomárom [Komárno]
Értékszint1. helyi (települési) értéktár
A JAVASLATTEVŐ ADATAI
JavaslattevőStirber Lajos
TelepülésKomárom
A NEMZETI ÉRTÉK ADATAI
Indoklás

– A város gazdag zenei életének évszázados kontinuitása;
– a zenei tehetséggondozás sokrétű lehetőségeinek biztosítása;
– a zenei élet eseményei által a felnövekvő nemzedékek zenére és zenével való nevelése;
– a város és a régió – nemesebb zenére is igényt tartó – polgárai igényeinek az élő zene általi kielégítése;
– a zenei rendezvényeknek a működő együttesek mindegyikénél hűséges törzsközönsége van, gyakoriak a teltházas zenei rendezvények;
– zeneművészet által mind a zenét befogadók, mind az azt művelők lelkiekben és nemzettudatban való erősítése.

Kodály Zoltán: „Kultúrát nem lehet örökölni. Az elődök kultúrája egy-kettőre elpárolog, ha minden nemzedék újra meg újra meg nem szerzi magának. Csak az a miénk, amiért megdolgoztunk, esetleg megszenvedtünk.”

Forrás, adományozó

1. Fülöp Zsigmond: a Komáromi Dalosegyesület történetéből (1923)
2. Szénássy Zoltán: A Jókai Egyesület 100 éve
3. Stirber Lajos: Komárom zenei élete a 19. századtól napjainkig
4. Helyi lapok: Komáromi Lapok, Dunatáj, Delta
4. Folyóiratok: Szabad Újság, Katedra, Pedagógusfórum

Webintezet.sk
MELLÉKLETEK
Fullscreen Mode
Rövid URL
ID122074
Módosítás dátuma2020. június 1.

Hibát talált?

Üzenőfal