Bény 1500 lelket számláló magyar falu, történelmi és turisztikai látnivalókban igen gazdag település. Emellett a népszokások feldolgozásában is élenjáró, a valamikor élő népszokások mind fel vannak dolgozva, és esetenként be vannak mutatva.
A bemutatott fénykép 1947-ben készült, a hozzáfűződő népszokás a mai napig él, farsangi tojásszedés néven, sehol az országban nem hallottunk még hasonló népszokásról sem. Visszamenőleg már az 1700-as években is élt, és él a mai napig.
A fényképen látható legények Csókás Feri bácsi (ezt a népszokást is ő gyűjtötte), valamint Jankus Vidor, Závodszky László, Székely Imre (vagy Polcsák Gyula), Ivanics László, Dávid Ferenc, Kadasi Nándor.
Farsangi tojásszedés, eredeti népszokás.
Farsang szombatján az évi katonaköteles legények, elindultak a falu lányos házaihoz, hogy még a farsang utolsó napjaiban kitáncoltassák a lányokat és mátkát válasszanak maguknak. Ha volt köztük módosabb parasztlegény, befogatott a lovaskocsiba, feltettek egy pár kosarat, demizsont, és elindultak a faluban lévő lányos házakhoz. A múlt században ez azt jelentette minden házhoz odamentek, mert bizony akkor minden háznál volt lány, de nem is egy és várták is őket. Elmondták a verset:

Februári hó, téli idő farsangnak farka kedves idő
Farsangi vigadalom, nekünk szalonnát adjon
Ha nincs a kamrába van a kis konyhába
Tűzzenek a nyársunkra, kolbászt meg szalonnát.
Tojást a kosarunkba, bort meg a demizsonba.

Minden lányt megtáncoltattak, és ezért kolbászt, bort, tojást, szalonnát kaptak. De sokszor előfordult, hogy ők maguk szedték össze a tojást, megdézsmálták a kamrában a szalonnát, sonkát, kolbászt. Nem volt ebből soha nézeteltérés, hisz módjával vittek mindent, de ahol egyszer nem engedték be a legényeket, oda többet nem mentek, és ez nagy szégyen volt arra a családra. Azt a lányt egész évben kiközösítették, és nem táncoltatták meg a mulatságokon, Ha módosabb parasztlegénynek volt olyan férjhez menendő lánytestvére, akár egy hordó bort is felgurított a kocsira.
Mivelhogy farsang volt, nem hiányozhatott a farsangi móka sem, mindig volt egy kaphatós legény, akit beöltöztettek csúnya menyasszonynak, jelképezzék, hogy farsang ideje alatt a csúnya jányok is elkelnek. Minden faluban, Bényben is, több fiatalember játszott valamilyen hangszeren, utcasarkokon, ha más valaki nem várta a csúnya lányt táncoltatták, szólt a harmonika mindenki táncra perdült.
Este lett, mire végig járták a falut. A kocsin megteltek a kosarak, azt mondják szegénység volt, de a szívük tele szeretettel, az utolsót is odaadták volna. Volt, hogy 1000-nél is több tojást szedtek össze, ez még az 1970-80-as években is előfordult.
Az összes összegyűjtött enni és innivalót bevitték a nagy kocsmába, ahol a kocsmáros és felesége rendezték a sütés főzést, este már mentek a lányok is, és hajnalig tartott a mulatság. A menü sült tojás szalonnával és kolbásszal tűzdelve. Attól függött, mennyi mindent szedtek össze, addig tartott a farsangbúcsúztató. Volt, hogy egész kedd estélig, ugyanis szerdán már hamvazó szerda volt, és jött a negyven napos böjt, amit viszont abban az időben szigorúan betartottak.
Ez volt a múlt, viszont mint népszokást a mai napig betartunk. Mivel már katonaköteles legény sincs, megszűnt a tényleges katonaság, fiatal fiúk elevenítik fel a népszokást, igaz az ajtók egyre ritkábban nyílnak meg, de azért iparkodunk bemutatni az utókor számára. Sok minden nehézségbe ütközik, nincs lovaskocsi, ha van is, megfizethetetlen árat kérnek, nincsenek tyúk üllők, ahonnan a legények kiszedik a tojást, nincs kamra megrakva sonkával, szalonnával, no meg, aki a szőlőt megművelje, az sincs. De azért a hagyományt szeretők várják a gyerekeket ugyanúgy szeretettel, tojással, sonkával, kolbásszal, szalonnával, borral, de a változó világ hozta lehetőséggel üdítővel, csokival, süteménnyel. Az összeszedett tojást, szalonnát, kolbászt, bort most nem a nagy kocsmába viszik, hanem a kézművesházhoz, ahol többnyire a gyerekek szülei készítik el a finomságokat, a sült tojást, sonkát, szalonnát, s amit jóízűen fogyasztanak el. Lehet, hogy otthon nem is ennék meg, itt alig várják, hogy az asztalra kerüljön. Igaz nem reggelig mulatnak, hisz ma már csak gyerekeket tudunk bevonni, de késő estig beszélgetünk. Újra idézik, melyik háznál hogyan fogadták és ígérik, hogy jövőre ismét jönnek. Bízzunk benne.
Én, a kézműves ház vezetője ígérem, és ha az egészségem engedi míg élek, ösztönözni fogom az utánam jövőket is, hogy megtartsák eme ritka, talán egyedi népszokást.

Maradok tisztelettel Koczka Katalin, a Bényi hagyományőrző csoport és a kézművesház vezetője.

Hibát talált?

Üzenőfal

• E-mail címe
• Üzenet
• CAPTCHA

Uploading files please wait, may take up to 5 min.