Dudich Endre (Nagysalló, 1895. március 20. – Budapest, 1971. február 5.) Kossuth-díjas magyar zoológus, akadémikus, a rendszerezett zoológia és zoogeográfia egyetemi professzora, entomológus, Kossuth-díjas magyar tudós, a Baradla-barlang állatvilágának kutatója. 2015. november 28-án Nagysalló közössége ünnepélyes keretek közt leplezte le a községi hivatal falán elhelyezett emléktáblát, melyet a helyi Csemadok készíttetett Dudich Endre Kossuth-díjas magyar...Read More
Deresken (mai Szlovákia) született 1949. november 11-én. Bacskai Bélánál, Szabó Gyulánál tanult magánúton (1961-1967), 1967-1968 között a Pozsonyi Iparművészeti Középiskolát látogatta, majd a prágai Képzőművészeti Egyetemen végzett 1979-ben, prof. František Jiroudeknél. Művészi kifejezési módját elsősorban a tájképfestésben találta meg, a gömöri táj festőjeként tartják nyilván. Egész életében ragaszkodott közvetlen szülőföldjéhez, de a hétköznapjait intenzíven, nagyon...Read More
Dusinszky Lipót, székesegyházi karnagy, egyházi zeneiró, szül. Csehországban Szupihorán 1833., honnan a 40-es évek végén szakadt Magyarországba s azóta hazánk művészeti érdekeit szolgálja Nyitrán, hol iskoláit is végezte s hol előbb mint kántortanító s magántanár működött, mig 1863. a nyitrai püspöki székesegyház karnagyául nevezték ki s manapság is ez állásában működik. Egyházi zeneműveinek száma tekintélyes...Read More
Szlovákiai magyar író, irodalom- és színikritikus, publicista. Gömörhorkán született 1951. április 12-én. A gömörhorkai és pelsőci általános iskola elvégzése után, 1966–1970 között a kassai Középfokú Gépészeti Ipariskola diákja volt. Egyetemi tanulmányait 1974–1980 között végezte el a budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetem ELTE Könyvtártudományi Tanszékének levelező hallgatójaként. Közben, 1970–1976 között, mint technikus dolgozott a gömörhorkai Gömöri Cellulóz-...Read More
A templomkertben 1992. május 25-én leplezték le az I. és II. világháború áldozatainak emlékművét. Szürkemárványból készült, az obeliszk két oldalára egy-egy tábla van erősítve, rajtuk az áldozatok nevei.Read More
A szoborcsoport 1739-ből származik. A kastélyról a 19. században készült metszetek alapján 1880-ban még a csapóhíd szélénél állt. Később áthelyezték az út mellé, és az idők során jelentősen megsérült. A restaurált szoborcsoport ma a temetőben található.Read More
Az eredeti éberhardi templom, amelyről 1390-ben történt említés, valamikor a 16. vagy 17. században „tűnt el”. Ezután a kastély kápolnájában tartották a községi istentiszteleteket. Az Apponyi család eredeti, neogótikus temetkezési kápolnáját, amely 1872-ben épült a temető mögötti magaslaton, csak 1950-ben alakították át, s így lett belőle Szent György vértanú temploma. Ez vakolatlan téglából épült teremtemplom...Read More
A temető központi keresztjét 1862-ben állította Putz János. A kőkereszten kőkorpusz van, alsó részére a Hétfájdalmú Szűz Mária kis szobra van helyezve.Read More
ÉDES GERGELY (1763 – 1847), reformátos prédikátor, a felvilágosodás jeles költőjánek emléktáblája, aki ebben a templomban részesült a keresztség szentségében.Read More
Edl Tivadar (1805-1882) Pozsony egykori meghatározó személyisége volt. A város politikai, gazdasági, kulturális életében egyaránt vezető szerepet játszott. Nevéhez kötődik az Első Pozsonyi Takarékpénztár, a Pozsonyi Önkéntes Tűzoltóegylet, a Pozsonyi Torna Egylet alapitása. A Pozsonyi Ipari és kereskedelmi kamarának elnöke, valamit több egyéb vállalkozás tulajdonosa, királyi tanácsos, kiváló zongorista hírében állt. Oszlopos tagja volt a...Read More
Justi Henrik pozsonyi polgármester (1804–1878 – a V./1-es szektorban nyugszik) és egykori politikai ellenfele, az 1882-ben elhunyt Edl Tivadar sírja a temető V./3-as szektorában található. A két férfiú – Pozsony első embere és befolyásos bankára, pénzügyi szakembere, – közel húsz éven át uralta a várost. Bár indulásuk nagyon különböző volt – Justi 1848/49-ben csatlakozott a...Read More
A település a bányavárosok felé vezető fontos útvonalon alakult ki. Első okleveles említése 1245-ből való, az ipolysági premontrei apátság birtoka volt, illetve az apátság birtokolta az itt szedett útvámot. A vámjogból következik, hogy a középkorban mezővárosi rangja is lehetett. Szent Péter és Szent Pál tiszteletére szentelt temploma a 13. század közepén épült késő román...Read More
Az emléktáblát a Jókai Egyesület állíttatta Egressí Béni születésének 200. születésnapja alkalmából, a városi művelődési központ bejárata elé.Read More
Családja régi Borsod megyei református papi dinasztiából ered, de valószínűleg az abaúji Egresből származhattak, amikor II. Ferdinándtól a Galambos név mellé megkapják az Egresi, ill. Egressy nevet is a nemesi rang velejárójaként 1639-ben. Apai nagyapja és dédapja is ismert református lelkész volt, amint apja (Pál, szül. 1770-ben) is erre a pályára lépett. Apai nagybátyja (Samu)...Read More
A temető bejáratától pár lépésre található egyszerű fémkereszt. A fehér Krisztus korpusz korábban a falu közepén álló fa harangláb előtti fakereszten függött. miután a harangláb és a kereszt is tönkrement, a korpusz új keresztre került és jelenleg a temetőben áll.Read More
A Rozsnyói Híradó 1915. november 21-én megjelent számában volt olvasható az alábbi tudósítás: „A hazáért halt meg … – Egyed Miklós temetése – Költői hajlamú ifju volt. Csupa tűz, csupa láng. Lelke tele volt a haza képével s boldog volt, hogy a haza hívta. Csatariadóról álmodozott, mint Petőfi, akiért ugy lelkesedett mint magyar ifjuhoz illik....Read More
A gellei zsidóság története egyidős a csallóközi zsidóság történetével és annak kezdetei a 18. század elejére nyúlnak vissza. A helyi összeírások már 1710-ben említik Isaác Salamon kereskedőt és egy 1715-ös írás pedig Herschl Marcus nevét említi, akik feltehetőleg családjaikkal éltek a község területén. Az 1848-as összeírásban hét – feltehetőleg – zsidó származású személy, illetve család...Read More
A főutcai nagykereszt a II. világháborúban teljesen megsemmisült. Újjáépítésére nem került sor. Ez az egy fénykép maradt fenn emlékére, mely valamikor régebben készülhetett.Read More
Nagybalogon négy cipész működött egy időben. Az emberek ekkor még inkább kijavíttatták lábbelijüket, ha rossz volt, csak nagy szükség esetén vásároltak. Cipőjavításon kívül természetesen más munkát is elvállaltak. Így a cipészeknek annyi munkájuk akadt, hogy mind a négyen megéltek a mesterségből. Elek Barna nagyon szerette a labdarúgást. A focisták cipőit gyakran és nagy szeretettel javította...Read More
