Miklós Mária laudációja:
Tisztelt Hölgyeim és Uraim, kedves Csemadokosok!
Ha azt mondom Szalay Márta, nem kell magyarázkodnom, kiről is szeretnék beszélni, kinek a munkásságát szeretném méltatni itt és most, Önök előtt. Ismerjük őt, szeretjük őt, közülünk való.
1984-ben, 36 évvel ezelőtt került a légi alapszervezet élére. Szinte egy emberöltő. Attól a naptól kezdve lelkiismeretesen, lendületesen végzi munkáját, feladatvállaló, a nehézségektől meg nem riadó, magyarságát büszkén és mindenhol vállaló – vérbeli csemadokos. Honnan is indult? Kitől is tanulta a kultúra iránti szeretetet, a tenni akarást? A Légi Alapiskola diákjaiként már tizenévesen az akkor nagy közkedveltségnek örvendő és sikeres színjátszó kör tagjaként pillanatok alatt beleszeretett a versekbe, irodalomba. Annak ellenére, hogy egy kis vargabetűvel került vissza a kultúra – jobb szót nem találok rá – csinálásába, hiszen a dunaszerdahelyi mezőgazdasági középiskolában tanult tovább. Ennek elvégzése után az akkori Príroda szerkesztőségében dolgozott, s mellette hű maradt a színjátszáshoz, hiszen a falu akkor nagyon aktív fiatalságából kultúrcsoportot alakított. Velük együtt több kulturális rendezvényen voltak rendszeres fellépők. Amikor 1991-ben felajánlották számára a helyi kultúrház vezetését úgy érezte, végre ott van, ahová mindig is tartozni szeretett volna – a járási népművelődési intézet alkalmazottja lett. Gyermek színjátszó csoportot hozott létre Morovik Éva segítségével, mesejátékokat tanultak be, és adtak elő otthon és a környező falvakban. A gyerekek mellett a felnőttekkel is dolgozott, velük mutatták be a Tündérkert aranyalmája és a Csizmás Kandúr c. meséket. Az előbbiekkel párhuzamosan felnőtt esztrád csoportot is létrehozott, velük főleg zenés, táncos darabokat adtak elő. Mindegyiket szívvel lélekkel tanulták be, s adtak elő. Nagy igény volt ezekre a vidám pillanatokra. Csak néhány cím a sok közül: Kabarévonat, Zenés ősz, Kabarébutik, Exelsior bár. Sok helyen léptek fel s mindenütt nagy sikerük volt.
Márta mindig ott volt, ahol szervezni, tenni és irányítani kellett. A Csemadok Területi Választmánya a szlovéniai, muravidéki és felvidéki közösség gyerekei számára évente megrendezte az ún. Kelepelő tábort, hol a Csallóközben hol meg Szlovéniában. A hazai gyerekcsapat vezetőjeként évekig aktív résztvevője volt ezeknek a táboroknak.
Ott bábáskodott a helyi néptánccsoport születésénél is, melynek tagjaiból szép számban lettek aktív néptáncosok a nagymegyeri és dunaszerdahelyi csoportoknál.
Aktív tagja volt annak az irodalmi csoportnak, mely a magyar kultúra legismertebb alakjainak életét dolgozta fel – Arany, Petőfi, valamint az egyetemes magyar kultúra legszebb szerelmes verseit szedte csokorba, és adta át az értő közönségnek. Hosszú évekig sikeresen szervezte meg a Csemadok égisze alatt a nótaesteket, melyek kisebb kihagyás után ismét évente jelentkeznek. A helyi amatőr énekesek mellett vendégelőadók is részt vesznek. Az estek jó hangulata és sikere mind-mind Márti munkáját dicsérik. El kell hogy mondjam azt is, kérte, hogy hangsúlyozzam, mindent amit tett a tömegszervezetek és önkéntesek segítségével tette, egyedül minderre kevés lett volna. Az ő munkájuk is benne van mindabban, amit a kultúra terén Nagylégen végeztek.
Mit is mondhatnék még? Csupán még annyit, jó volna, ha megtanulhatnánk tőle az alázatot, a közösségért végzett munkát, annak felelőségét, a mindenkinek segíteni akarást, a fáradhatatlanságot, a lelkiismeretes hozzáállást. Sok olyan emberre van és lesz is szükség a közösségekben, mint Márti. Itt és most köszönjük nekik mindazt, amit képzeletbeli asztalunkra pakolt az évek során, és remélhetőleg még nagyon sokáig pakol is még. Illyés Gyula szerint: a kultúra hordozóinál az érték úgy terem, mint a természetben önzetlenül, gazdagon, bárkinek. A nagyszerű irodalmár egy mondatban foglalta össze, amit mi is ugyanígy elmondhatunk Mártinkról – önzetlen, lelkiekben gazdag és bárkinek segít.
Köszönjük munkádat és kérünk folytasd, mert tudjuk, érezzük Benned még sok minden ott lapul.
