Magyar Kultúra Napja 2009
Őszi Irma méltatása (Dániel Erzsébet)

Népművelő, a Csemadok Érsekújvári Területi Választmányának volt titkára.

Ősziné, Györös Irma neve fogalommá vált az érsekújvári járásban. Nem azért, mert ő volt az országban az első nő, akit a Csemadok járási titkárává választottak, hanem azért, mert gyakori és rendszeres látogatásai által, személyes jó kapcsolatot tartott a járás minden egyes magyar községe pedagógusával, faluvezetőjével és mindenkivel, aki a magyar kultúra istápolója volt. Tudnunk kell, hogy a kezdetekben a Csemadok járási titkárságának semmilyen közlekedési eszköze nem volt. Irmánk egyre több időt töltött a fagyos állomásokon, mint irodájában. Neki köszönhető, hogy a Csemadok a járásban meghatározó tényezővé vált. A szövetség megalakulása 60. évfordulóján Őszi Irma számunkra példát mutat magyarságszeretetével, önzetlen tenni akarásával.
Ő maga így vall:
„Csodálatos évek voltak. Eleinte csak kilenc szervezetünk volt, meg egy szolgálati biciklink, azzal jártunk Szimőre, Andódra, még Tardoskeddre is, de az udvardiak például fiákert küldtek értünk az évzáróra. Az első gyűlésemet sosem felejtem el. Jött a meghívó Kürtről, hogy évzárót tartanak, a járásról okvetlenül menjen ki valaki. Az a valaki csak én lehettem, mert a többieket elvezényelték szövetkezetet alakítani. Még sosem jártam Kürtön. Az állomáson egy fiatalasszony azt kérdezte, hová akarok menni. Mondom, a kultúrházba, Csemadok-gyűlésre. »Jöjjön velem, ez a keskeny út oda visz, nem kell kerülőt tenni. « Igen ám, de éjjel vihar volt, megáradt a patak. Hogy lehet átkelni? Le a cipőt, harisnyát, átgázoltunk a vízen, a túloldalon felhúztuk a harisnyát, cipőt… Felkísértek a színpadra, és az elnök bejelentette, hogy átadja a szót a járási küldöttnek. Az volt a szerencsém, hogy létezett a Csemadok-híradó, s abban feltüntették, milyen rendezvényekre készülnek. Erősen belekapaszkodtam az asztal szélébe, és ezekről beszéltem.
Könyvterjesztéssel is foglalkoztunk. Megkaptuk a könyveket a Magyar Könyvbarátok Körétől, és vittem a Párkány környéki falvakba. A vonaton is árusítottam. Elő-fordult, hogy mire Párkányba értem, kiürült a táskám. Több publikáció szerzője: megírta a Kamocsáról kitelepítettek történetét (Itt születtem), a Csemadok helyi alapszervezetének krónikáját (Fáklyalobogás), a Csemadok érsekújvári járási szervezetének történetét (Ötven év szolgálat) és a kamocsai zsidók történetét (Itt születtek ők is). Bolondos egy vénasszony vagyok, de az Isten szeret engem. Tizenöt éve nyugdíjas vagyok, tizenhárom éve özvegyen élek, de nem vagyok magányos. Ha kinyitok egy fiókot, az tele van régi emlékekkel.”