Szlovákiai Magyar Művelődési Intézet - Dunaszerdahely
Maďarský osvetový inštitút na Slovensku, n.o. | Hungarian Cultural Institute in Slovakia | Dunajská Streda
a CSEMADOK szakmai háttérintézménye

Gál Sándor

Gál Sándor (Csemadok Életműdíj) - 2009

Magyar Kultúra Napja 2009

Gál Sándor méltatása (Lacza Tihamér)

A csend áradása

Ha felütjük az irodalmi lexikon Gál Sándor munkásságát összefoglaló szócikkét, akkor egy felfelé ívelőírói és költői pálya körvonalai bontakoznak ki előttünk. De aki ismeri magát az embert, bizony ezt a viszonylag terjedelmes, kéthasábnyi szöveget is csak vázlatnak érzi, hiszen őaz a szlovákiai magyar író, aki képtelen az irodalom bármennyire is tág keretei között megmaradni, minden tette, gondolata, sőt leírt szava is több puszta irodalomnál. Pedig már az irodalom felé is göröngyös úton indult el. Amikor 71 éve, 1937. november 29-én Búcson meglátta a napvilágot az újabb világégés szele már megremegtette a levegőt. A háborút kisgyerekként élte át, s mire iskolás korba lépett már egy újabb, a szlovákiai magyarokat egyként sújtó megpróbáltatással kellett szembenéznie. Szlovák iskolába kellett járnia egy színmagyar faluban, majd egy olyan szakközépiskolát végzett el, ahol az irodalom nem számított meghatározó tantárgynak. De valahol a lelke mélyén már ekkor költőnek és írónak készült, és amikor leérettségizett a ma már nem létező gadóci mezőgazdasági középiskolában, a sorköteles szolgálat letöltése után újságírónak állt. Közel tíz évig dolgozott a Szabad Földműves című hetilapnál, riportokat írt, de közben megjelentek első versei és elbeszélései is. Az 1960-as években ifjú házasként Szencen élt, ahol bekapcsolódott a Csemadok munkájába és egyik kezdeményezője és elindítója volt a Szenczi Molnár Albert Napok címen ismertté vált kulturális rendezvénysorozatnak. Találkozása a Csemadokkal és a közösségépítés feladataival egy életre szólt, hiszen attól kezdve élete és tevékenysége elválaszthatatlanul összeforrt kulturális és közművelődési szervezetünkkel és ezen az sem változtatott semmit, hogy a sors a Felföld nyugati csücskéből egészen keletre, Kassára röpítette, ahová színházat alapítani indult és neki is elévülhetetlen érdemei vannak abban, hogy a Thália Színház az idén már a 40. esztendejébe léphetett. De Kassán nemcsak a tizenkét emeletes bérházban volt az otthona, hanem a Csemadok városi és járási szervezetének irodájában is, ahol legalább annyi időt töltött, mint családja körében, sőt, ha a különböző alap-szervezeti évzárókat és regionális Csemadok-rendezvényeket vagy éppen a Cemadok országos választmányának vagy elnökségének az üléseit is beleveszem, akkor talán sokkal többet is. És persze Kassán sem adta alább, mint Szencen, hiszen elsősorban az ő kitartó igyekezetének köszönhetően született meg a Fábry Napok, ahol az elmúlt évtizedekben sok száz kiváló tudós, író és közéleti ember fordult meg és tartott előadást. A szlovákiai magyar értelmiségiek nagyon fontos fóruma volt, talán érdemes lenne egyszer kötetbe gyűjteni a Kassán elhangzott előadások legjavát, nemcsak izgalmas szellemi élményt kínálna, hanem egy korszak krónikáját is.
Azt csak mellékesen említem, hogy éveken át a magyarországi Anyanyelvi Konferencia néven ismert mozgalomnak is egyik felvidéki motorja és mindenese volt. Természetesen Gál Sándor legfőbb terepe az irodalom és a publicisztika. Amikor Kassára költözött, megvált a Szabad Földműves szerkesztőségétől és hamarosan a Csemadok képes hetilapjának, A hétnek a kassai szerkesztője és „nyomdai nagykövete” lett. A lapot ugyanis akkoriban már ott nyomtatták és Sándorra hárult a feladat, hogy a nyomtatás előtt még egyszer átnézze a kefelevonatokat. Közel húsz éven át én is kollégája lehettem, és bár a nagy távolság miatt ritkábban találkoztunk, írásai révén képet alkothattam róla, hogy mi foglalkoztatja éppen. Újságíróként is mindig nagyobb ívű vállalkozásokba fogott. Sorozatot írt a szlovákiai magyar oktatásügyről, a dél-szlovákiai falvak mezőgazdaságáról, de gyakran faggatta az öregeket is, akik a két nagy háborúról, a múlt tragikus eseményeiről beszéltek neki. Ezekből az írásokból később riportkötetek, publicisztikai válogatások születtek. És persze folyamatosan írta verseit is. Bajban lenne az, aki megpróbálná összeszámolni eddig kiadott köteteit. Első versválogatása, az Arc nélküli szobrok 1964-ben jelent meg és a kritika már akkor úgy vélekedett, hogy a Nyolcak nemzedékének egyik megkésett képviselője jelentkezett. Akkoriban még csak kereste a saját hangját, de a hetvenes évektől kezdve már egyértelművé vált, hogy a szlovákiai magyar líra egyik meghatározó egyénisége és erre Magyarországon is felfigyeltek. Sok műfajú író, hiszen volt idő, amikor legalább annyi elbeszélést publikált mint verset, közben pedig gyermekmeséket is írt, sőt a drámával és a hangjátékkal is megpróbálkozott s valamikor a kilencvenes évek második felében. Miskolcon egy kisregényét is kiadták. Szeberényi Zoltán írta a róla 2000-ben: „Negyvenhárom éve publikál rendszeresen, ismereteink szerint több mint harminc kötet, sok száz cikk, glossza, nyilatkozat stb. képezi életművét. Ezt a teljesítményt csupán egy átgondolt alkotói program és az a teremtőnyugtalanság tette lehetővé, amellyel Gál Sándor reflektálja a számára átélhető valóságot.” Gál Sándor már Kassára költözésekor tudatosította, mennyire hiányzik egy olyan irodalmi és közéleti folyóirat, amelyet Kassán vagy a régióban szerkesztenek és adnak ki. A kommunista diktatúrában nem sok esélye volt ennek, de az 1989-es rendszerváltozás után felcsillant a remény, hogy talán lehet belőle valami. Gál Sándor elindította a Keleti Naplót, amely sok küszködés árán négy évig megjelent, és ennek a történetét egy könyvben is megírta nemrégen. Szeberényi még több mint 30 kötetet említ, de Gál Sándor az azóta eltelt nyolc évben is rendszeresen dolgozott és az AB ART kiadónál elindult életműsorozata mellett újabb kötetekkel is jelentkezett, és ma már kiadott könyveinek a száma meghaladja a negyvenet. Vitathatatlanul egyik legtermékenyebb írónk és költőnk ő, de ez a mennyiség egyúttal nagy minőségi értéket is képvisel, amely tiszteletet parancsol. Sajnos a betegség megakadályozta őt abban, hogy személyesen vegyen részt ezen az ünnepségen, ahol a magyar kultúra terén végzett nagyon hasznos és áldásos tevékenységét szeretnénk megköszönni, ezért innen kívánunk neki mihamarabbi felgyógyulást és töretlen lendületet, erőt az alkotáshoz.

Gál Sándor főbb művei

Verskötetek: Arc nélküli szobrok (1964); Napéjegyenlőség (1966), Szabad vonulás (1969); Kőlapok (1973); Tisztább (1976); Folyó (1978); Új Atlantisz (1982); Az Éden és Golgota (1984); Egyetlen idő(1988); Európa vadonában (1989), Kettényílt napkorong (1992); A következő halál (1994); Szél (1995); Két óceán között (1997); 65 vers (2002); A tékozlás emlékei (2008)
Elbeszélések: Nem voltam szent (1964); Múmia a fűben (1970); Elsőosztályú magány (1974); Kavicshegyek (1979); A fekete ménes (1981); Gyermekkönyvek:Szürke ló (1972); Csikótánc (1974); Mese a hétpettyes házikóról (1983); Héterdő(1992);
Publicisztika, riport, szociográfia,visszaemlékezés, kisregény: Liliomos kürtök (1979); Mesét mondok, valóságot (1981); Mélyutak (1985); Ahol élünk (1989); Függőleges hullámzás (1992); Írott beszéd (1993); A megtorlás békéje (1993); Az éjszaka horizontja (1994), Kerek nagyasszonyhoz címzett fogadó (1999); A hívás igézetében (2000), Szép világ (2000), Nagyida (2001); A megérintett (2002); Smink nélkül (2004)

Kitüntetések:
Madách Imre-díj (1970); Berzsenyi-díj; A Magyar Köztársaság Elnöke Aranyérme, A Magyar Köztársaság Lovagkeresztje, József Attila-díj (1994); Posonium Életmű-díj (2005); A Szlovák Köztársaság Ezüst plakettje (2005), különböző nívódíjak etc.

KategóriaCsemadok Életműdíj
TelepülésBuzita [Buzica]
Év2009
Rövid URL
ID39399
Módosítás dátuma2020. június 12.

Hibát talált?

Üzenőfal