Ág Tibor méltatása (Balogh Csaba)
Magyar Kultúra Napja 2009
A népzenegyűjtő, karnagy, pedagógus, szakíró Ág Tibor 1928. április 13-án született Pozsonyban. Zenével otthon kezdett foglalkozni. Édesapja és bátyja példáját követve tízéves korában hegedülni kezdett, majd egy évvel később beiratkozott a városi zeneiskolába, ahol Bartók Béla barátja Albrecht Sándor tanítványaként zongorázni tanult. Évekig csellózott és klarinétozott is. Kitűnő alapot adott ez egy későbbi kórus- és zenekarvezető, népzenekutató muzsikus számára. Életútja elég tekervényesen vezetett tovább. A család gyakran volt
kénytelen egyik albérletből a másikba költözni, s így az iskoláit is állandóan változtatni kellett. Járt az orsolyák tanítóképzőjének gyakorlóiskolájába, háromnyelvű elemibe, polgári fiúiskolába, sőt kereskedelmibe is. 1945 májusában Pozsonyból Ligetfaluba, a magyarok gyűjtőtáborába deportálták a családot, majd a hontalanság évei következtek; így tanulmányait nem folytathatta. Miután megkapta a csehszlovák állampolgárságot, 1949. augusztus elsején a Csemadok Központi Bizottsága Kulturális Osztályának lett hivatalos dolgozója. Leérettségizett, majd a Pedagógiai Főiskola hallgatója volt. 1951 és 1953 között a Komenský Egyetem Bölcsészkarát látogatta zenetudomány-néprajz szakon. De
1953-ban, amikor egy hivatásos magyar dalés táncegyüttes, a NÉPES szervezésére került sor, választania kellett az iskola és az együttes között. Erről így vall: „Én az utóbbit választottam. Nem bántam meg, mert amit ott tapasztalati úton elsajátítottam, többet ért egy diplománál.” Így lett a Népes művészeti vezetője. Katonaévei alatt nagyhírű énekkart szervezett alakulatánál. 1956-ban Galántára került, elvállalta az akkor alapított Kodály Zoltán Daloskör vezetését, melynek hosszú éveken keresztül volt karnagya; közben tanított is.
1951-ben Takács András néptáncossal kezdte el a szlovákiai magyarság folklórhagyományát gyűjteni és rendszerezni. Az első gyűjtőút Nyitragerencsérre, Kolonba, majd Martosra vezetett. Ez az első út közel 100 dallam lejegyzését eredményezte. A NÉPES feloszlatása után 1957-ben az Ifjú Szívek Dal- és Táncegyüttes karnagya, majd igazgatója 1962-ig.
Ág Tibor gyűjtési eredménye csodálatra méltó: 164 kottás füzet és 202 magnetofontekercs telt már meg, amelyek összesen több mint 16 000 gyűjtési egységet (főleg vokális népzenei felvételt) tartalmaznak a Csallóköztől a Bodrogközig elnyúló hatalma területen. 1962-ben a Dunaszerdahelyi Járási Művelődési Központba került. Egy évvel ké-
sőbb Nagymegyeren kapott lakást; azóta itt él családjával. Hosszú ideig sikeresen vezette a későbbiekben Bárdos Lajosról elnevezett vegyeskart. Közben számos előadást tartott a Csehszlovák Rádió magyar adásában. A hetvenes években a a Nyitrai Magyar Kultúra Napja 2009 Pedagógiai Fakultás Magyar Tagozatán intonációt és karvezetést oktatott, s karnagya volt a Magyar Tagozat vegyeskarának. A hatvanas években sorra alakultak a kórusok. Ág Tibor 15 kórusnak lett a vezetője. Jó néhánynak ő volt az alapítója is. Ott volt a CSMTKÉ bölcsőjénél, és egy bőévtizeden keresztül vezényelte is a Tanítókórust. Életének javarészét azonban a népzenei gyűjtőmunkának szentelte és szenteli. Csodálatra méltó, kitartó tevékenységének eredménye a már említett több mint tizenhatezer gyűjtési egység, amelynek közreadása folyamatban van. Ág Tibor szervezője és tanácsadója volt az 1968-ban indított Tavaszi szél vizet áraszt népzenei mozgalomnak. Jelenleg a Bíborpiros szép rózsa országos népzenei vetélkedő szakmai irányítója. Megannyi népzenei tárgyú publikációja jelent meg. Pedagógusok, népzenészek, karnagyok, néprajzosok, népdalkórusok egyaránt nagy érdeklődéssel forgatják népdalgyűjteményeit. Számos tanulmánya jelent meg a Fáklyában, az Irodalmi Szemlében, a Hétben, az Új Szóban, a Nőben, a Cserkészben, a Katedrában. 1989 óta a Szlovákiai Magyar Néprajzi Társaság tiszteletbeli elnöke; 1993-tól a Társaság Népzenei Munkaközösségének vezetője, 1983-tól a Magyar Néprajzi Társaság külföldi tiszteletbeli tagja. A Nemzetközi Kodály Társaság emlékérmének tulajdonosa, a kilencvenes évek elején a Márai Sándor Alapítványtól Nyitott Európáért-díjat, 1998-ban az Esterházy Alapítványtól Pro probitate kitüntetést, 2001-ben Posonium Életmű-díjat kapott.2002-ben a köztársasági elnök a Ľudovít Štúr-díj harmadik fokozatával tüntette ki.
