Szlovákiai Magyar Művelődési Intézet - Dunaszerdahely
Maďarský osvetový inštitút na Slovensku, n.o. | Hungarian Cultural Institute in Slovakia | Dunajská Streda
a CSEMADOK szakmai háttérintézménye, a Felvidéki Magyar Értéktár kezelője

A szlovákiai magyar kultúra tényleg meghal, ha így beszélünk róla

A szlovákiai magyar közművelődés halott – elég merész és hatásvadász kijelentés, nem csak egy szövegben, de különösen egy kulturális újrapozicionálásról szóló előadásban. Részben erről volt szó június 10-én Zselízen, az Országos Népművészeti Fesztivál keretén belül megrendezett konferencián.

Az előadások ízekre szedése előtt azonban érdemes megnézni, miről is szólt a konferencia, vagy helyesebben, hogy miről szeretett volna szólni, és még inkább: mindez mit jelent a társadalmi valóságban? A felhívás így szólt: „A kulturális alapellátás és közösségfejlesztés, valamint a kulturális intézményrendszer kiépítése céljából hívtuk össze a kerekasztali megbeszélést. Elsődleges célunk a közszférában való szerepvállalás, valamint a kultúra újrapozicionálása és egy olyan jövőkép felvázolása, amelyben a kultúra napi szintű tevékenységként kap helyet”.

A konferencia címe – A kultúra újrapozícionálása – és a fenti leírás elég általános ahhoz, hogy joggal higgyük azt, a cél nem csak a folklórmozgalom kibeszélése volt. Ez még úgy is teljesen elképzelhető lett volna, hogy az egészet Zselízen, az ötvenedik Országos Népművészeti Fesztivállal együtt szervezték meg.

Az előadások jórészt mégis a néptánc-népművészet helyzetéről szóltak. Az ellentmondás azonban nagy igazságot takar, ugyanis tényleg ez a valóság: szlovákiai magyar viszonylatban ha kultúráról van szó, legtöbbször valóban néptáncos körökre, citerákra és hímzett ruhákra gondolunk. A Csemadok a szlovákiai magyar kultúra legfontosabb intézménye, érdeklődési tere szintén ritkán hagyja el a népművészetet. Ez nagyon régóta így van, mivel a kezdetekben is így volt. Egy adott történelmi-politikai helyzetben a népművészet volt az, amivel közösséget próbáltak kovácsolni az egyébként nem közösségként működő csehszlovákiai magyarságból. Ezek az idők azonban elmúltak, egy kicsit talán fel lehetne engedni, ugyanis miközben a folklórmozgalom nárcisztikusan saját szerepét hangsúlyozza és önmagát sajnálja, valódi kulturális terek nélkül tényleg nem lesz túl klassz dolog Szlovákiában magyarnak lenni.

Ugyanis ezek voltak a konferencián felmerülő legfontosabb problémák: egyre kevesebb a néptáncos, az emberek érdektelenek a továbbképzések iránt, nem jönnek el a fellépésekre, a népművészet a politikai rendezvények kellékévé degradálódott, illetve: vajon mit csinálnak a gyerekek szabadidejükben? Kissé kiábrándító volt, hogy 2016-ban egy konferencián komoly érvként hangzik el, hogy a gyerekek inkább számítógépeznek, mint néptáncolnak, és köztudott, hogy a játékok függőséget okozhatnak.

Szerencsére valószínűleg nem így van. Attól még, hogy a gyerek nem néptáncol, csinálhat értelmes dolgokat, sőt, csinálhat hülyeséget akkor is, ha néptáncol. Nem akkor fogunk asszimilálódni, ha nem lesz elég hagyományőrző csoportunk, hanem akkor, ha nem fogadjuk el a valóságot, elzárkózunk tőle és a régi paradigmákat ismételjük a végtelenségig. Mindeközben nem a folklórmozgalom ellen akarok szólni, mert fontos és jó dolognak tartom. De ha ez a valóság, és tényleg csökken iránta az érdeklődés, akkor talán be lehetne látni, hogy ez egy történelmi-társadalmi folyamat következménye, és a világ ellen aligha lehet tenni. És persze, ha megnézzük az idei Népművészeti Fesztivál programját, az sem azt sugallja, hogy a folklórmozgalom óriási veszélyben lenne. Maximum kisebb lesz, de a méretnek nem kellene okvetlen minőségi romlást is eredményeznie.

A kortárs néprajz és kulturális antropológia már rég túlvan azon, hogy népi kultúra alatt csak a csizmacsapkodást értse. Ma már szinte közhely, hogy a gútai graffiti ugyanannyira népművészet, mint az előbbi. Ennek sajnos nem sok nyoma van a hazai diskurzusokban, ami azért aggasztó, mert elmélet és gyakorlat idővel egyre távolabb kerül egymástól. Kulturális identitást pedig sok mindenre lehetne építeni: urbánus terekre, rockzenei szcénára, tájra, tulajdonképpen bármire, amit több ember magáénak érez. Ha ezeknek teret és támogatást adnának, akkor talán azon sem kellene aggódnunk, hogy mit csinálnak a gyerekek, ha nem táncolnak. Elméletben nem tartom elképzelhetetlennek, hogy a Csemadok bővítse az általa lefedett területet. Végtére is nevében csak a „társadalmi” és a „közművelődési” szerepel, ami nagyon sok mindent jelenthet.

Tehát egyáltalán nem hiszem, hogy Agócs Gergelynek a konferencia nyitóelőadásában igaza lett volna, amikor teljes meggyőződéssel azt mondta, hogy a szlovákiai magyar közművelődés halott, a hagyományos műveltség halott, a falusi gyerekek ma már műveletlenek és unalmasak. Szerinte ez leginkább abban nyilvánul meg, hogy nem ismerik a népdalokat, közben elveszítjük identitásunk olyan alappilléreit, mint az öltözködés. Mindez nyilvánvalóan hatalmas túlzás, amely a valóság nem elfogadásán alapszik. Hagyományos és autentikus lehet bármi, lévén ezek relatív fogalmak. A folklórmozgalomnak talán tényleg újra kell értékelnie magát, felülvizsgálni módszertanát és kommunikációját – mindez biztosan hasznos lehet számára. De nehéz lesz, ha az okostelefont kizárólag az elbutulás eszközeként fogják emlegetni.

A fentieket árnyalta Huszár László, a Szlovákiai Magyar Művelődési Intézet igazgatójának előadása. Huszár már nem népi kultúráról, hanem a mindennapok kultúrájáról beszél, és láthatólag van némi fogalma arról, hogy 2016-ban hogyan lehet kultúrát közvetíteni. Mint mondja, ehhez azonban a szakmaiság és intézmények erősítésére és biztosabb anyagi háttérre lenne szükség. Részben ezeknek a dolgoknak a kibeszélését vártam a konferenciától, ami sajnos elmaradt – pedig mindez fontos lehet akkor is, ha a szervezők továbbra is ragaszkodnak hozzá, hogy ha kultúráról beszélünk, akkor kizárólag népművészetről beszélünk. Talán majd legközelebb, végül is, ez volt az első alkalom.

Írta: Nagy Zsófia
Forrás: Új Szó, 69. évf., 142. szám
2016. 06. 18.

TelepülésDunaszerdahely [Dunajská Streda]
Rövid URL
ID79594
Módosítás dátuma2016. június 20.

Hibát talált?

Üzenőfal