1. Rozzant csárda két oldalán ajtó,
Udvarába vágtatva megy Patkó.
Kocsmárosné csak így váltja föl a szót,
Látott-e már egy lovon hét patkót?
2. Ha nem látott, jöjjön ki, most láthat:
Négyet hordoz e gyönyörű állat,
Az ötödik magam vagyok, nemde?
Kettő mëg a csizmámra van verve.
3. – Jó estét adjon Isten, csárdásné!
Hát ez a szép pejparipa kié?
– Benn mulat már annak a gazdája,
Most érkezett, nem tudom, kicsoda.
4. – Híjja ki hát annak a gazdáját,
Nem bántjuk mi, csak adja meg magát.
– Ëngëmët hínak Patkó Pistának,
Kiállok én magam hét zsandárnak!
