A pozsonyi híradóba (Varjú Árpád)
1. A pozsonyi Híradóba ezt az új hírt közölték,
Varjú Árpádot pénzért Födémesen megölték.
Varjú László, Ajpek István volt a gyilkosok neve,
Egész éjjel a kocsmába együtt mulattak vele.
2. Éjféltájba mi jutott a gyilkosoknak eszébe,
Hogy kicsalják az Árpádot Nagyfödémes végébe.
Mind a kettő forgópisztolyt szorított a kezébe,
Három éles golyót lőttek Varjú Árpád szívébe.
3. Mikor ezt a gyilkosságot nagy gyorsan elkövették,
Hogy az nem fog kiderülni, ők nyugodtan azt hitték.
De messziről nézte őket falu éjjeliőre,
Rokonoknak, csendőröknek nagy gyorsan jelentette.
4. Varjú Árpád véres testét Diószegre elvitték,
Hű nejének karjaiba szép csendesen letötték.
– Jaj, ki ölt meg kedves párom, hogy sírás közt ráborult,
Bánatába, ijedtébe szavaitól megnémult.
Egy további strófát Hegysúron Oros Szilveszterné Ázsót Etel 60 éves énekelte 1970-ben.
5. Varjú László így sóhajt fel: nyugalmam nem találom,
Úgy is tudom, minden felé keresnek a zsandárok.
Megtalálták a csendőrök a szenci nagyvásárba,
Vasraverve bekísérték a pozsonyi fegyházba.
Jókán öt változatát jegyeztem le e történetnek 1971-ben Hakszer Mihályné Andrási Matild 58 éves jókai lakos még egy strófával megtoldotta az éneket, ami mint tanulságos befejezésként hat.
6. – Nem leszünk mi soha többé szabadok e világon,
Legénységünk elhervad majd a pozsonyi fegyházban.
– Én Istenem, úgy is tudjuk, hogy igen nagy a vétkünk,
Kötél által, kötél által veszik el az életünk.
Ez a megénekelt gyilkosság történet szélesen elterjedt a környező helységekben. Nemcsak Hegysúron, de Békén is ismerték az éneket. Bódis István közlése szerint az akkori bíró Jókán jutalmat ígért annak, aki elsőnek énekbe szerkeszti az eseményt.
A hegysúri Oros Szilveszterné úgy tudta, hogy egy jókai Lamos Lujzi nevezetű ember énekelte először ezt a históriát. Ezt látszik igazolni a jókai özv. Lamos Gézáné közlése, aki a Lamos Lujzitól tanulta az éneket.
Mórocz Károly, a galántai gimnázium magyar szakos tanára a diákjaiban is felkeltette az érdeklődést a folklórhagyományok gyűjtése iránt. Ennek a következetes gyűjtőmunkának eredménye az iskola „Alkotó Ifjúság” című újságjában jelent meg először. 1979-ben, a Szlovák Pedagógiai Kiadóban jelent meg Mórocz Károly teljes mátyusföldi folklórgyűjtése. Ebben jelent meg (9. old.) a jókai gyilkosság nyolc versszaknyi története. Ennek adatközlője Lamos Alajos volt, aki valószínűleg az első megéneklője volt a történetnek.
Jóka,
1967
Énekelte: Lamos Alajos
Gyűjtötte: Mórocz K.,Varga L.
Varjú Árpád
1. A Pozsonyi Hírmondóban ezt az új hírt közűték:
Varjú Árpádot pízijér Födémesen megölték.
Varjú László, Ajpek István: ez a gyilkusok neve,
A kocsmábo egész este együtt mulattak véle.
2. Éjféltájbo gonosz tettvágy merült föl a szivükbe:
Kikísérték Varjú Árpádot a falu végére.
Mind a kettő forgópisztolyt szorított a kezébe,
Három éles golyót lőttek Varjú Árpád szívébe.
3. Mikor ezt a gyilkosságot titokban elkövették,
Hogy ez ki nem fog derülnyi, ők maguk közt azt hitték.
De távolról nézte ezt a falu éjjeliőre,
Rokoninak, csendőrségnek nagy-gyorsan jelentette.
4. Varjú Árpád vérës testét Diószëgre vitették,
Felesége karjaira szép csendesen fektették.
– Kedves férjem, ki gyilkult meg? – nagy sírással ráborult,
Bánatában, ijedtében szavai közt elnémult.
5. Varjú László így sóhajt fel:-Nyugalmat nem találok,
Jól tudom, hogy mindenfelé keresnek a zsandárok.
Megtalálták a zsandárok a szenci nagy vásárbo,
Vasra verve kísérték a pozsonyi nagy fegyházbo.
6. A pozsonyi magos fegyház két oldalán de sárgo,
Varjú Árpád gyilkosai oda vannak bezárvo.
A törvényszék szigorúan ott hallgassa ki őket,
Hogy vallják ki, hogy mondják ki minden gonosz tetteket.
7. (Hogy) nem mehetëk én már többé, kisangyalom, tehozzád,
Nem ölellek, nem csókolom piros ajkad, pici szád.
Két kezemen, lábaimon zörög a nagy nehéz vas,
Ha van hozzám igaz szíved, kisangyalom, most sirass!
8. Nem leszünk mi szabadok má soha e nagy világon,
Ifjúságunk elhervad a ilavai fegyházbo.
Én Istenem, jól tudom, hogy igën nagy a mi vétkünk,
Akasztófán, kötél által veszhet el a életünk.
