1. Ó, halál, rémítő a të kezed,
Mikor fëgyverëdët fëlemelëd.
Előttëd a királynak pálcája,
Porba hull, mint a koldusnak botja.

2. Hidëg vagy, mint a zordon tél szele,
Kemény, mint a kősziklák këbele.
Nëm tekintëd az árvák könnyëit,
Nëm hallod az özvëgy jajszavait.

3. Midőn szárnyaidat kiterjesztëd,
Rémítő kezëd ha fëlemelëd,
Mëgrëtten előttëd a hatalom,
Mert félelëm ül gyászkoronádon.

4. Të vagy, ki az olajfáknak hëgyén,
Üdvözítőnk előtt mëgjelenvén,
Tégëd mëgpillantván elborzadott,
Vért izzadván a földrë roskadott.

5. Jaj, dë nálad ő së nyert këgyelmët,
Nekëm akkor, hogy këgyelmeznél mëg.
Aki Ádám bűnös fia vagyok,
Életëmmel most nékëd adózok.

6. Porból lëtt testëmën hatalmadnak,
Dë lelkëmmël, tudom, szabad nëm vagy,
Mert azt Jézusomnak ajánlottam,
Kitől a kërësztfán mëgváltattam.

7. Azért bátran mëgyëk a mély sírba,
Mint örökös, csëndës hajlékomba.
Në sírjatok, mert én oda mëgyëk,
Ahol soha többé nëm szenvedëk.

8. Gyászoló rokonim në sírjatok,
Hogy tőlem örökrë ëlmaradtok.
Az égbë majd mëgláttok engëmët,
Ha majd bëvégezitëk életëtëkët.

9. Jézus és Mária szent nevébën,
Síromba mëgyëk azon szent hitbël,
Hogy mëgnyerëm bűnöm bocsánatát,
Jézus nekëm mëgnyitja országát.