Lányom, lányom, lányom,
Már én azt jól tudom,
A te szoknyád elől
Rövidebb, mint hátul.
Tudom, anyám, tudom,
Cvillibe van szabva,
Szabó nem jól szabta,
Varró nem jól varrta.
Szabó is jól szabta,
Varró is jól varrta,
Gyöngyvári urfinak
Két csókér’ odadtam.
Ördögök, ördögök,
Gyorsan siessetek,
Rejtsétek el innét,
Ezt a gonosz lelket!
Anyám, anyám, anyám,
Várj még egy fél órát,
Hadd írjak levelet
Gyöngyvári urfinak.
A nagy legény amott,
Levelét olvassa,
Sűrű könnyejitől
Levelét eldobja.
Kocsisom, kocsisom,
Fogd be a hat lovat,
Fogd be a hat lovat,
Azt is a legjobbat.
Jó napot, jó napot,
Ismeretlen anyám,
Hol van a kedvesem,
Gyöngyvári Boriskám?
Kiment az erdőbe
Kék ibolyát szedni,
Gyöngyvári urfinak
A szívére tűzni.
Kimegy a nagy legény,
Az erdő mélyébe,
Nem lássa a lejányt,
Erdő sűrűjébe.
Nincsen ott, nincsen ott,
Ismeretlen anyám,
Hol van a kedvesem,
Gyöngyvári Boriskám?
Nem tűröm, tagadom,
Ki kell már vallanom,
Bent fekszik szobába,
Gyászkoporsójába.
Bemegy a nagy legény
Kést szúr a szívébe,
Úgy folyik a vére,
Mint a patak vize.
Vérem a véreddel,
Egy patakba follyon,
Testem a testedel
Egy sírba nyugodjon.
Engem temessenek
Templom közepébe,
Kedvesemet pedig
Oltár elejébe.
