Lányom lányom lányom
Lányom, lányom, lányom,
Már én rosszú látom?
A te szoknyád elől,
Rövidebb mint hátul.
Szabó is jól szabta,
Varró is jól varrta,
Gyöngyvári gróf úrnak
Két csókért oda’dtad.
Ördögök, ördögök,
Gyorsan siessetëk,
Vigyétek el innen,
Ezt a gonosz lelkët.
Jó napot, jó napot,
Ismeretlen anyám,
Hová tëtte lányát,
A kedves Boriskát?
Elmënt fiam, elmënt,
Elmënt az erdőbe,
Gyöngyvirágot szedni,
Bokrétába kötni.
Voltam ott, nincsen ott,
Ismeretlen anyám,
Hová tëtte lányát,
A kedves Boriskát?
Elmënt fiam, elmënt
Asztalt teríteni,
Asztalt teríteni,
Vendégek számára.
Voltam ott, nincsen ott
Ismeretlen anyám,
Hová tëtte lányát,
A kedves Boriskát?
Mit tűrjem, tagadjam,
Bent van a szobába’.
Bent van a szobába’,
Ződ paplanos ágyába.
Belép a nagy urfi,
Kést szúr a szívébe,
Úgy folyik a vére,
Mint a patak vize.
Vérem a véreddel
Follyék egy patakba,
Testëm a testëddel
Essenëk egy sírba.
Engëm temessënek
Templom közepébe,
Téged meg Boriskám,
Oltárom elébe.
