Nëm messzë van idë Kismargitka,
Körös-körül a Balaton mossa.
Közepibë, a bakonyi csárda,
Abba mulat ëgy bëtyár bújába.
Onnan alól jönnek a zsandárok,
Már messziről fénylik a csákójuk.
Elől mëgy a hadnagy és kapitány,
Egyënesën széles Kismargitkán.
– Jó estét të csalfa kocsmárosné,
Hát ez a szép dërës csikó kijé?
– Itt bent mulat annak a gazdája,
Most jött idë, nincs ëgy fél órája.
– Küldjétëk ki annak a gazdáját,
Vagy jöjjön ki, vagy adja mëg magát.
– Ki së mëgyëk, meg së adom magam,
Aki bëtyár, vigyë el a lovam.
– Én a lovam nëm annyira szánom,
Róla való szërszámot sajnálom.
Szërszám alatt a bugyëllárisom,
Abba fëkszik százezër forintom.
Száz forintot adtam a lovamér,
Másik százat rávaló szërszámér,
Harmadikat egy szép barna lányér,
Kit nëm adok széles nagy világér.
