Szlovákiai Magyar Művelődési Intézet - Dunaszerdahely
Maďarský osvetový inštitút na Slovensku, n.o. | Hungarian Cultural Institute in Slovakia | Dunajská Streda
a CSEMADOK szakmai háttérintézménye

Ki népei vári vagytok?

Ki népei vári vagytok?


A dalt felelgetve énekli a két lánycsoport, a végén együtt kiáltják: Ëgy pár piros almát!

1. Ki népei, vári vagytok?
Ki népei, vári vagytok?
Hej, gonosz népek.

2. Lengyelország mi királyunk.
Lengyelország mi királyunk.
Hej, gonosz népek.

3. Az is a mi ellenségünk.
Az is a mi ellenségünk.
Hej, gonosz népek.

4. Miből vagyunk ellenségtek?
Miből vagyunk ellenségtek?
Hej, gonosz népek.

5. Hídunk lábát eltörettétek.
Hídunk lábát eltörettétek.
Hej, gonosz népek.

6. Megcsináltatjuk fehér ólomból.
Megcsináltatjuk fehér ólomból.
Hej, gonosz népek.

7. Fehér ólom elolvandó.
Fehér ólom elolvandó.
Hej, gonosz népek.

8. Megcsináltatjuk sáraranyból.
Megcsináltatjuk sáraranyból.
Hej, gonosz népek.

9. Sáraranyat hol vettétek?
Sáraranyat hol vettétek?
Hej, gonosz népek.

10. Boldogasszonytól kérve kértük.
Boldogasszonytól kérve kértük.
Hej, gonosz népek.

Ëgy pár piros almát!

Beszélgetés a játék menetéről

Gy.: Mikor és hol szokták ezt játszani, dalolni?
A.: Hát, eztet valamikor az én időmbe, 1942-43-44 tavaszán, akkor, a falu közepén van a hősök emléktere, ott szoktunk játszani így fiatalok. Persze, hát, zene nem volt, csak mi lányok eztet játsztuk, ezt a mondókákat, meg eztán ezt a, hogy is mondják, ez volt a szórakozásunk tulajdonképpen. Semmi másba nem lehetett a vígságunk, örömünk, csak ebbe, hogy hát a falu közepén mink fiatal lányok eztet danoltuk, és ezzel töltöttük a vasárnap délutánokat.
Gy.: Milyen korú lányok játszották ezt?
A.: Hát eztet, aki már érezte, például olyan 13-14 éves kortól egészen, ameddig csak lány volt, ez ez mind, mind egy csoportba tartozott.
Gy.: Tehát csak lányok? Fiúk nem játszottak.
A.: A fiúk egyáltalán nem, azok persze csak a kocsma elől nézték, és esetleg egy kicsikét, hát persze buzdították a fiatal lányokot, hogy hát még jobban merüljenek bele a vidámságba, és ők azon örvendeztek és mulattak.
Gy.: És hogyan játszották ezt?
A.: Hogyan? Hát… két lánycsoport összeállt szembe, és ugye az egyik a másiknak a felelettel, az egyik csoport kérdezett, a másik felelt.
Gy.: Egy csoportba voltak, vagy pedig egy sorba?
A.: Két sorba álltak a lányok.
Gy.: Egymás mellett álltak, vagy összefogództak?
A.: Egymás mellett, karonfogva, összeállva, és az egyik kérdezett, a másik felelt, és utoljára, amikor kikiáltotta, hogy „Egypár piros almát!”, akkor összecsapott a két csoport. És amellik a győztes volt, és elszakította a másik csoportot, az volt ugye a győztes.
Gy.: Tehát egyszerre indultak, és egymásnak szaladtak.
A.: Igen, egyszerre szaladt a két csoport össze.
Gy.: Értem.
A.: Mlynárik Tiborné, született Kristóf Etel, 45 esztendős vagyok.
A.: Gáspár Ilona, született Hein Ilona, 1923. február 24-én, 53 éves vagyok.

Kategóriaének
MűfajGyermekek népdalai / gyermekjáték
GyűjtőÁg Tibor
MegyeHont
TelepülésLontó [Lontov]
HozzászólásA játék menete: Fiatal lányok játszották, 13-14 éves kortól egészen addig, amíg férjhez nem mentek. Két lánycsoport kezet fogva sorba állt egymással szembe. Az egyik sor énekelte a páratlan számú versszakokat, a másik sor felelt rá a páros számú versszakokat énekelve. Utoljáta együtt kiáltották, hogy „Egypár piros almát!”, akkor összefutott a két csoport. Az a csoport győzött, amelyik elszakította a másik sorban álló lányok alkotta láncot.
AdatközlőMlynarik Tiborné Kristóf Etel (1930), Gáspár Jánosné Hein Ilona (1923)
Születés éve1930, 1923
Gyűjtés éve1975
Leltári számNA_4269
Forrásinformációk
CímSzlovákiai Magyar Művelődési Intézet Népzenei Adattára
Rövid URL
ID91454
Módosítás dátuma2017. június 21.

Hibát talált?

Üzenőfal