1. Két szál rozmaring, földre hajlik az ága,
Nincs oly kasza, aki aztat lëvágja,
Majd lëvágja az őszi szél, a harmat,
Csárdás kislëány, maradhatsz már magadnak.
2. Ez a barna lány azt mondja, hogy vëgyem el,
Azt sëm kérdi, hogy miből tartsam én el,
Lopok annyit a sötét éjszakába,
Jó bort iszok én, mëgílëk a világba.
3. Két ablak közé besütött a holdvilág,
Az én babám abba fésüli magát,
Göndör haját százfelé fújja ja szél,
Látod, kedvesëm, nem igazán szerettél.
4. Két ablak közé besütött a holdvilág,
Az én babám most tartja lakodalmát,
Én is elmëgyek a lakodalmába,
Mëgölelëm őt szép mënyasszony korába.
